Újabb csata tombol Európa határán, szögesdróttal és vízágyúkkal folyik a harc a tengeren

A szomáliai kalózkodás a 2000-es évek elején vált világszerte ismertté, amikor a kelet-afrikai partvidék, különösen a Szomália és az Ádeni-öböl térsége vált a modern kori kalózkodás egyik legveszélyesebb gócpontjává. A jelenség hátterében azonban összetett politikai, gazdasági és történelmi tényezők húzódnak meg, amelyek együttesen táplálták a fegyveres rablások és hajófoglalások elterjedését.

Szomália 1991-ben gyakorlatilag állam nélkülivé vált, miután megdőlt Siad Barre diktatúrája. A központi kormányzat összeomlása után az ország különböző hadurak és milíciák irányítása alá került. Ebben az anarchikus helyzetben nem volt sem haditengerészet, sem rendőrség, amely felügyelhette volna a tengeri határokat. Ezt kihasználva külföldi halászhajók kezdték el fosztogatni Szomália gazdag halállományát, gyakran illegálisan.

A szomáliai kalózok kezdetben jó ügyet szolgáltak.

A szomáliai kalózkodás eredetileg halászok önszerveződő védekezéseként indult a külföldi rablóhalászat és állítólagos radioaktív hulladék-lerakások ellen. Ezek a csoportok idővel azonban fegyveres bandákká fejlődtek, akik már nemcsak védekeztek, hanem aktívan támadták a nemzetközi kereskedelmi hajókat is, különösen a forgalmas Ádeni-öbölben és az Indiai-óceánon.

A szomáliai kalózok gyors motorcsónakokat, rádiókat, GPS-t és könnyű fegyvereket használtak. Taktikájuk lényege a meglepetésszerű rajtaütés volt, főleg olyan hajókat célozva, amelyek lassan haladtak vagy nem voltak biztonságosan felszerelve. Az elfogott hajók személyzetét túszul ejtették, és váltságdíjat követeltek a hajózási cégektől, gyakran több millió dolláros összegekben.

A tengeren dolgozni igazán veszélyes munka, nem egyszerű bűnözőkről van szó.

A kalóztevékenység mögött sokszor szervezett bűnszervezetek álltak, akik a zsákmányból származó pénzt fegyverekre, hajókra és informátorokra fordították. A kalózkodás így nemcsak helyi megélhetési forma, hanem nemzetközi iparággá vált. 2008-tól kezdve a nemzetközi közösség, köztük az EU (Atalanta művelet), az USA és más nagyhatalmak, összefogott, hogy véget vessen a tengeri terrorizmusnak. Hadihajókat küldtek a térségbe, fegyveres konvojokat szerveztek, és megerősítették a hajók biztonságát. Emellett megnőtt a hajótulajdonosok hajlandósága fegyveres biztonsági személyzet alkalmazására.

Ezek az intézkedések 2012 után jelentősen visszaszorították a kalózkodást. Míg 2010-ben még 239 támadást regisztráltak a térségben, ez a szám mára jelentősen lecsökkent. Azonban a probléma gyökerei, a szegénység, a kormányzati káosz, a halászati jogok kérdése, továbbra is megoldatlanok.
A kalózok egy része helyi hőssé vált: a váltságdíjakból iskolák, kórházak, mecsetek épültek, sok helyen a lakosság védelmezőként tekintett rájuk. Másokat viszont kegyetlenségük és az országra hozott nemzetközi szégyen miatt elítéltek.

Íme néhány döbbenetes felvétel arról, ahogy a matrózok igyekeznek megvédeni a hajt a kalózoktól:

_{Forrás: wikipedia.hu}