A hatvanas években egy űrhajós majdnem 3 kilométert zuhant az űrből, hátborzongatóak voltak az utolsó szavai mielőtt szörnyet halt

1967-ben a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte. Az ünnepségek részeként nemcsak földi eseményeket szerveztek, hanem egy látványos űrprojektet is, amely végül Vladimir Komarov tragédiájaként vált ismertté. A történet, amely Komarovot „az űrből lezuhant emberként” tette ismertté, a szovjet űrprogram sötét oldalát tárja fel.

Az ambiciózus, de veszélyes terv

A szovjet vezetés célja egy látványos "űrbemutató" lett volna, amely két űrhajó, a Szaljut-1 és Szaljut-2 pályára állítását jelentette. Az első űrhajó, a Szaljut-1, fedélzetén Vladimir Komarovval indult volna útnak, majd egy napot várakozott volna a második űrhajó, a Szaljut-2 érkezésére. A két űrhajó találkozott volna az űrben, Komarov átsétált volna a Szaljut-2-re, miközben a másik űrhajós helyet cserélt volna vele, utána pedig a tervek szerint mindkét űrhajó visszatért volna a Földre.

Azonban a projekt már a kezdetektől igencsak problematikus volt. Az űrhajót megvizsgáló technikusok - köztük Jurij Gagarin, az első ember az űrben - 203 súlyos szerkezeti hibát fedeztek fel, amelyek miatt az űrhajó tulajdonképpen életveszélyesnek számított. Egy tízoldalas jelentés is készült a hibákról, de a Szovjetunió annyira szuper hely volt, hogy senki sem merte eljuttatni a dokumentumot Leonyid Brezsnyevhez, félve a politikai és személyes következményektől.

Komarov tragédiája és önfeláldozása

Barátai megpróbálták lebeszélni Komarovot az indulásról, tudván, hogy a küldetés szinte biztosan halálos - hogy mennyire lett volna lehetősége egyáltalán visszamondani az jó kérdés. A hivatalos történet szerint Komarov azonban tisztában volt azzal, hogy ha ő visszalép, Jurij Gagarint küldik helyette, aki szintén közeli barátja volt. Komarov inkább vállalta a halál kockázatát, hogy megvédje barátját.

Egyetlen feltételt szabott: ha bármi rosszul sül el, nyitott koporsós temetést kért, hogy a világ lássa, milyen áldozatot követelt a küldetés.

A végzetes repülés

Az indulás napján Jurij Gagarin szokatlan viselkedést tanúsított. Nyomásruháért könyörgött, majd a kilövőállomáson beszélni akart Komarovval - egyesek szerint azzal a céllal, hogy késleltesse a startot, hátha eléri annak törlését. Azonban minden terv hiábavaló volt: Komarov elindult, és sikeresen elérte a világűrt.

Az első problémák nem sokkal az indulás után jelentkeztek: az egyik napelemtábla nem nyílt ki, így az űrhajó rögtön súlyos energiahiánnyal küzdött. A szovjet űrügynökség visszahívta Komarovot, de a visszatérés sem ment zökkenőmentesen. Az űrhajó irányíthatatlan forgásba kezdett, Komarov képtelen volt stabilizálni a kapszulát. Mivel az alsó rész nem fordult a megfelelő pozícióba, a leszálló rakéták nem tudták tompítani az érkezést. Az űrhajó 2,8 tonnás meteoritként csapódott a földbe, Komarov pedig azonnal életét veszítette.

A végső szavak

Komarov utolsó pillanatait a legendás kommunista igazmondás miatt meglehetősen ellentmondásos források alapján sikerült rekonstruálni. Egyes jelentések szerint az amerikai rádióállomások Törökországban fogták az adását, amelyben dühösen szidalmazta az „átkozott űrhajót”: „Semmi sem működik rendesen, amit megérintek!” - kiáltotta. A szovjet hivatalos jegyzőkönyv egész mást rögzített, ezek alapján Komarov utolsó szavai nyugodtak voltak: „Kitűnően érzem magam, minden rendben van.”

Egy biztos: a földi irányítók kétségbeesetten próbálták visszaállítani a kapcsolatot, de Komarov halála elkerülhetetlen volt. Az űrhajó becsapódása után csak elszenesedett maradványokat találtak, amelyeket később a nyitott koporsós temetésen helyeztek el - pontosan úgy, ahogy Komarov kérte.

Videó a történetről: