promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Félrefordítás miatt tudjuk rosszul a Biblia egyik alaptörténetét, az eredeti szövegben szó sem volt erről

Félrefordítás miatt tudjuk rosszul a Biblia egyik alaptörténetét, az eredeti szövegben szó sem volt erről

Borítókép:  Profimedia
Tech & Tudomány
Kategória fejléc

A Biblia korai fordításakor becsúszott néhány félreértés, ami aztán gyökeret vert a keresztény hitrendszerben.

Már az általános iskolás hittanórákon is felmerül a kérdés a merészebb gyerekek részéről, főként a karácsony közeledtével, hogy Jézus anyja mégis hogyan lehetett szűz, ha gyermeke született. Hitoktatója válogatja, milyen választ kapnak erre az élet nagy dolgaival még csak ismerkedő tizenévesek. A lényeget, a biológiai vonatkozást azonban nehéz elkerülni. A rövid válasz az, hogy Szűz Mária a Biblia szövegének félrefordítása miatt lett szűz. A hosszabb választ az eredeti héber szöveget fordítók logikájában kell keresni.

Az Ószövetségben olvasható Ézsaiás könyvében a következő prófécia található:

„Íme, a fiatal nő (almah) fogan és fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.”

Az „almah” szó héberül „fiatal nő”-t jelent. Nyelvtörténészek szerint, ha a szüzességet akarták volna hangsúlyozni, a héber szöveg a „betulah” szót használta volna, amely kifejezetten „szüzet” jelent.

A szöveg egyébként eredeti kontextusa szerint egy prófécia, ami a jövőben bekövetkező eseményre utalt, nem feltétlenül messiási jövendölésként íródott. 

A görögök kezdték a félreértést, utána mindenki átvette

A szüzesítés akkor kezdődött, amikor a Biblia héber szövegét időszámításunk előtt kb. a 3. században görögre fordították, ez volt a Septuaginta. Ebben a fordításban az „almah” szót a görög „parthenos” kifejezéssel fordították, amely egyaránt jelenthet fiatal nőt és szüzet is. A Septuaginta fordítói tehát már egy szűzi fogantatás értelmezést adtak a szövegnek, még ha az eredeti héber ezt nem sugallta egyértelműen. 

A korai keresztények pedig sok esetben nem az eredeti műből (például Máté evangéliumának írója) idézték Ézsaiást, hanem a Septuaginta szövegét használták. Ezzel el is érkeztünk oda, hogy Mária megkapta a szűz jelzőt és sokan még ma is azt hiszik, hogy csak a szüléskor szakadt át a szűzhártyája (szeplőtelen fogantatás, szűznemzés).

Az Újszövetségben Máté evangéliuma erősíti tovább a tévhitet 

Máté (1:22–23) Ézsaiás 7:14-et idézi és a szövegben, ezzel egyértelműen úgy értelmezi a próféciát, hogy Jézus szűztől született. Ez jelentős szerepet játszott abban, hogy a szűzi fogantatás doktrínája elterjedjen a keresztény hagyományban. 

Ez a szűznemzés hozzájárult ahhoz, hogy Jézus születésének természetfeletti aspektusa kifejezőbb legyen. Azonban jó tudni, hogy az eredeti héber szöveg nem utalt arra, hogy a Messiás szűztől fog születni, hanem egy fiatal nőről beszélt.