Napi 12 ezer forinttal húzta le a vendégeit a balatoni szállásadó, tényleg semennyi pénz nem elég nekik

Sára és férje úgy tervezték, hogy a magas árak ellenére is a balatoni kikapcsolódást választják, ám ilyen filléreskedésre, amit ott tapasztaltak, egyikük sem számított. A tulajt az sem hatotta meg, hogy kiskorú gyermekeik is ott voltak.

Nem szokásom panaszkodni, de ez, amit tapasztaltam, már túlmegy egy határon és biztos vagyok benne, hogy nem csak nálam veri ki a biztosítékot. Valamint abban is biztos vagyok, hogy nem csak én tapasztaltam ezt a szállásfoglalás után. Az ember elmegy nyaralni, végre egy hét, amikor kipihenheti magát, amikor nem a munka, a bevásárlás meg a mindennapi rohanás diktál, hanem a kényelem és  a komfort. A Balatont választottuk idén is, mert bár nem olcsó, mégis csak a miénk, van benne valami nosztalgikus, valami otthonos. Már hónapokkal előre lefoglaltuk a szállást, nem egy luxus apartman, de korrekt képekkel hirdették, klímával, saját fürdőszobával, közel a parthoz. Gondoltuk, jó lesz, főleg, hogy egyszer évente egyszer engedhetjük meg magunknak, hogy egyáltalán elutazzunk.

Már az érkezés napján gyanús lett, hogy rossz lóra tettünk. A tulaj a kulcs átadásakor közölte velünk a hidegzuhannyal felérő hírt:

A klímát csak külön díj ellenében lehet használni.

Először azt hittem, hogy rosszul hallok. Rákérdeztem, mennyi az annyi. Erre a válasz:

„3000 forint naponta, fejenként.”

Szó szerint földbe gyökerezett a lábam. Négyen voltunk. Ez napi 12 ezer forint plusz, csak azért, hogy ne főjünk meg a szobában. Megkérdeztem, hogy mégis mire alapozzák ezt a tarhálást. Azt mondta, hogy drága az áram, meg sokan egész nap járatják a klímát, akkor is, ha nincsenek a szobában.

Tudom én is, hogy nem olcsó az energia, de azért az már mégiscsak nonszensz, hogy a mai világban, ahol már egy háromcsillagos szálló is automatikusan adja a klímát, itt a magyar tenger partján külön pénzt kérnek érte és nem is keveset. Ezt az összeget nem előre jelezték a hirdetésnél. Se az online felületen, se a visszaigazolásban nem szerepelt, hogy a klíma nem az alapfelszereltség része, hanem egyfajta luxus szolgáltatásként extra díjat számolnak fel rá. Úgy tűnik, egyre gyakoribb ez a bújtatott felár mentalitás: először levadásszák a vendéget szép képekkel meg elérhetőnek tűnő árakkal, aztán helyben jönnek a kellemetlen meglepetések.

Egyébként sem volt olcsó a szállás, közel 200 ezer forintot fizettünk egy hétért, de úgy voltunk vele, hogy nyár van, meleg van, legalább pihenünk egy jót. Ebből persze semmi nem lett. Próbáltuk nyitott ablakkal átvészelni az éjszakákat, de a szomszédban hajnalig ment a bulizás, a hőségben meg lehetetlenség volt aludni. Két nap után beadtuk a derekunkat és kértük a klímát. A tulaj egy kulcsot adott hozzá, egy papírt pedig külön alá kellett írnunk, a kulcsátvételről. Nem viccelek. Egy okirat volt róla.

Ez az egész élmény elrontotta a nyaralást. Mert nem az a baj, hogy kérnek valamiért pénzt, ha világosan közlik előre, az más helyzet. Hanem az, hogy sunyiban, a helyszínen, amikor már ott vagy, fáradtan, kicsomagolva, gyerekekkel, akkor szembesülsz vele, hogy ha emberi körülmények között akarsz aludni, az még egy extra tízezres lesz, naponta. Ez nem szolgáltatás, hanem lehúzás. Az ilyen mentalitás miatt lesz az az érzése az embernek, hogy itt nem a vendéget várják, hanem a pénzét. A vendéglátásnak nem erről kellene szólnia.

Egyébként beszéltünk más vendégekkel is, akik ugyanebben a cipőben jártak. Volt, aki felháborodásában hazament egy nappal korábban. Más inkább kifizette, de természetesen nem szívesen. De senki nem értette, hogyan lehet ezt még mindig így csinálni. Mi is meg fogjuk tenni a panaszt a foglalási oldalon és ha van rá lehetőség, hivatalos úton is. Aki idegenforgalomból akar élni, annak nem szabadna így bánnia a vendégeivel. Mert a jó hírnév nehezen épül fel, de könnyen omlik össze, főleg, ha 3000 forintot kérnek naponként fejenként egy gombnyomásért.

[[cikk3]]