promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Rendkívüli, ami a Balatonon történik, erre senki nem volt felkészülve

Rendkívüli, ami a Balatonon történik, erre senki nem volt felkészülve

Borítókép:  Profimedia
Belföldi hírek
Kategória fejléc

Új irányt adhat a turizmusnak, ami most történik a magyar tengernél.

Volt idő, amikor a Balatonon egy nyári hétvégén csak kétféle embert lehetett látni: aki már beállt a lángosért a sorba, és aki még nem. Napernyő, gumimatrac, tizenhárom decibel – ez volt a nyaralás definíciója. Aztán jött a COVID, meg a nagy lelassulás, és úgy tűnik, néhányan úgy döntöttek: nem pörgetik tovább az élményeket, inkább lelassítják őket. És most itt vannak, csendben, láthatatlanul.

A lassú turisták.

Már nem csak a víz partján keresik a nyugalmat, hanem a háttérben húzódó kis falvakban, tanösvények mentén, zöld szállásokon. A slow tourism – vagyis lassú turizmus – hívei nem tolják végig a napot strandtól fesztiválig, inkább megállnak, beleszagolnak a levegőbe, beszélgetnek a helyiekkel, és inkább megkóstolják a házi lekvárt, mint a műanyagpoharas fröccsöt. És ha lehet, ezt úgy teszik, hogy közben senki se nézze őket.

Nem tömeg kell, hanem csend és árnyék

A Siófoki CE Plaza szálloda tulajdonosa, Tóth Gergő szerint ugyan a klasszikus „lassú turisták” ritkábban bukkanak fel a nagy szállodákban, de az igény a nyugodtabb pihenésre egyre jobban terjed. Ők azok, akik nem az augusztus 20-i tűzijátékra időzítik a nyaralást, hanem egy októberi hosszú hétvégére, amikor már nem kell térdig gázolni a lángosszagban. Hévízen például már rég tudják, mit kezdjenek ezekkel az emberekkel – nem rendeznek bulit, csak csendet kínálnak.

Az sonline.hu cikke szerint Fekete Tamás, a Balatoni Turizmus Szövetség elnöke is azt mondja: ezek a turisták egyre többen vannak, csak épp nem látványosan. Ők nem raknak ki 64 sztorit a naplementéről, mert inkább nézik, mint fotózzák. Sőt, sokan közülük már tudatosan úgy foglalnak szállást, hogy ne legyen semmilyen rendezvény a közelben.

De miért olyan nehéz őket kiszolgálni?

Azért, mert nem elég nekik egy szép szoba és egy „kontinentális reggeli”. Ők beszélgetést akarnak a vendéglátóval, házi szörpöt reggelire, helyi sajtot uzsonnára. És lehetőleg komposztáljanak is közben. Elvárják, hogy a szolgáltatás fenntartható legyen, és ne csak dísznek legyen kint egy cserép levendula a recepción.

Ez az újfajta igény pedig egészen másféle vendéglátást kíván meg.

Nincsenek tömegek, nincs gyors forgás – de van mélység, tartalom, hosszú távú kapcsolat. A szállásadó nem csak kulcsot ad, hanem élményt. És ez, bár sokkal több energiát kíván, gazdaságilag kiszámíthatóbb vendégkört jelenthet.

Egy barcsi szállásadó, Presing Zoltán pontosan ezt tapasztalja. A környéken alig van turista, de akinek nyugalom kell, annak Barcs maga a földi paradicsom. A Dráva menti tanösvények, a nemzeti parkok és a természetközeli szállások mind olyan élményt nyújtanak, amit a hétvégi fesztivál sosem tud.

Ha nincs időd lassú turistának lenni, ez a videó elkalaúzolhat a Balaton-felvidék legszebb részeire akár otthon is: