Rendkívüli, amit Szlovákiában a Balatonról írtak, leleplezték hazánk tengerét

Ha valaki megkérdezi tőled, milyen a Balaton, valószínűleg először az ugrik be, hogy: sekély, gyerekbarát, túlárazott hekk, tömeg, napsütés, talán egy napernyős selfie a déli partról. És ezzel nagyjából vége is. Ugyanis ez a kép alakult ki nemcsak itthon, de külföldön is – különösen a szlovák turisták fejében.

Az utóbbi években egyre több kelet-közép-európai portál foglalkozik a magyar turisztikai célpontokkal, a Balaton pedig állandó téma. Most a szlovák sajtó rukkolt elő egy olyan cikkel, ami elsőre talán sokkoló lehet a hazai közönségnek: a tó déli partját unalmasnak, túlzsúfoltnak, sőt, néhol „csalódást keltőnek” nevezik. De ne ijedjünk meg – ez még nem a sztori vége, sőt, a lényeg csak most jön.

A „magyar tenger” árnyékos oldala

A Balaton a szocializmusban vált tömegüdülőhellyé, főleg a déli oldala. A sekély víz, a szocreál hotelek, a paníros hekk, meg a műanyag napernyők világa. Akik akkoriban jöttek ide – legyenek magyarok, csehszlovákok vagy épp keletnémetek –, nosztalgiával emlékeznek rá, de egyben kissé le is írták. És sokan a mai napig ezen a képen keresztül néznek rá.

A déli part ma is hozza ezt az élményt: sok helyen túlzsúfolt, túlárazott és egyhangú. A szlovák cikk szerint a balatoni turizmus úgy viselkedik, mint a Tátra egyes részei: mivel „úgyis eljönnek”, nem kell megújulni, sem többet nyújtani. Ez pedig komoly tévedés, mert van egy része a tónak, amit nem hogy megújulni kéne – hanem egyszerűen megmutatni.

Füred, Keszthely, Tihany, Szigliget… ezek a helyek teljesen más Balatont mutatnak.

Észak, a Balaton titkos arca

Az északi part egy másik világ. A dimbes-dombos tájak, a nyugodtabb kis falvak, a levendulás lankák és a borospincék világa. Ahol nemcsak strandolni lehet, hanem kirándulni, túrázni, kultúrát szívni, és nyugodtan lenni.

A cikk azt is kiemeli: a szlovák látogatók nagy része nem is tud róla, hogy ilyen oldal is létezik. Pedig az északi part kínálja azokat az élményeket, amelyek miatt a tó ma is versenyképes lehet egy mediterrán utazással szemben. Ott van például a Művészetek Völgye, Salföld toszkánás hangulata, vagy Tapolca barlangtava – nem is beszélve a bencés apátság söréről és a tihanyi visszhangról, ami, ha már a régi formájában nem is hallható, szimbolikusan még mindig visszaveri a lényeget: a Balaton több, mint amit elsőre mutat.

A szlovák portál különösen kiemelte

a Balaton azon vonzerejét, hogy a környék a gazdag borvidékeivel és helyi termeléseivel igazi kulináris élményeket kínál a látogatóknak.

A Balaton környéki borfesztiválok, borászatok és pincészetek, amelyek a helyi ízeket és hagyományokat idézik, valódi különlegességnek számítanak. Az olcsóbb árak is szóba kerültek, hiszen a szlovák utazók számára ez a terület kedvezőbb költségű pihenési lehetőséget kínál, mint más népszerű európai úti célok. Ezen túl a balatoni strandok nyugodt légköre, a tiszta víz és a természet közelsége is vonzó tényező a családok és a fiatalabb utazók számára.

A szlovák cikk nem a Balatont kritizálja, hanem egyfajta ébresztőt fúj.

A Balaton nemcsak pancsolásról szól, hanem kultúráról, természetről, ízekről és időtálló értékekről.

Azt írták róla, hogy „leleplezték”, de igazából csak felfedték azt, amit eddig sokan nem vettek észre: hazánk tengere kétarcú, és a szebbik fele még mindig meglepetés lehet. Még nekünk, magyaroknak is.

Magyarósi Csaba is összeszedte a legjobb dolgokat a Balcsin, ha kíváncsi vagy az ő listájára, nézd meg a videót: