A fiamnak feltűnt valami az esküvőmön: a menyasszonyra mutatott a templomban, ledermedt a násznép

Józsi mindig is tudta, hogy szeretne maga mellé egy kedves, szerető feleséget, így nagyon örült annak, amikor megismerte Annamáriát. Minden benne volt, amit csak keresett egy nőben: törődő volt, kedves, családot akart és nem mellesleg imádta az előző kapcsolatából született kisfiát is. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Okulásként szeretném megosztani a történetünket. Soha nem gondoltam, hogy ilyen helyzetbe kerülhetek és azt főleg nem, hogy így fogok reagálni. Megismertem egy csodálatos nőt, akivel mindenben egy hullámhosszon voltunk. A randevúk alatt nagyon hamar világossá vált, hogy mi egymásra lettünk teremtve. Az élet fontos kérdéseiben egyetértettünk, egyeztek az elveink, az értékrendünk. Nem is volt kérdés, hogy egy különleges napon megkérem a kezét és azt is tudtam, hogy igent fog felelni. Pontosan így történt.

A kisfiam édesanyjaként szereti őt, amire szüksége is van: a volt párom nem szerette volna őt megtartani, én nevelem.

Mindig is elítéltem, ha egy anya magára hagyja a gyermekét. A legszentebb teremtést, akinek mindennél jobban szüksége van a szüleire, de főképp az édesanyjára. Mikor Annamarinak elmeséltem hogy mit tett a volt párom, szemmel láthatóan ő is elítélte ezt. Közös gyermekeket is terveztünk, tudtam, hogy ez a fantasztikus nő ebben is a társam lesz.

Amikor eljött a nagy nap, ő egy gyönyörű pánt nélküli ruhát választott, amely szabadon hagyta a kecses vállait.

Éppen kezdődött volna a templomi szertartás amikor a kisfiam jól hallhatóan felkiáltott. Nézd apa! Annamarinak ugyanolyan anyajegye van, mint a lánynak, akinél voltam cserediákként vidéken! Most, hogy így nézem, a szemszínük is ugyanolyan. A tanárnéni azt mondta, hogy ilyet az anyukánktól, vagy az apukánktól öröklünk.

Már épp megmosolyogtam volna a kisfiam tudálékosságát, amikor Annamarira pillantottam. Az ajkait szinte teljesen beharapta, a szeme könnyes volt, az arca pedig hófehér. A körülöttünk álló násznép is észrevette, hogy a tekintete és a testtartása megváltozott. Érezni lehetett a térben, hogy itt most valami hatalmas dolog történt.

Az esküvőm egy pillanat  alatt tragédiába fordult, meg kellett tudnom az igazságot.

Annamari pedig meglepően készségesen beszélt. Nyomhatta ez a mázsás teher. Elmondta, hogy nagyon fiatalon teherbe esett és a párja elhagyta, nem támogatta. Nem merte senkinek elmondani, titokban hordta ki a babát és végül az örökbeadás mellett döntött. Elmondta, hogy ez volt élete legnehezebb döntése, de ma sem csinálná másképp. A kislánynak stabilitás, biztonság, egzisztencia kellett, a szeretetével nem tudta volna eltartani. Döbbent csend volt körülöttünk, mindenki kellemetlenül érezte magát, de én csak Annamarira figyeltem. Láttam a szemében a megbánást, a fájdalmat és azt, hogy őszintén hiszi, hogy jót cselekedett.

Most tudom, hogy gyűlölsz, azt tettem, amit a volt párod.

Ahogy hallottam ezeket a szavakat, egyszerűen megvilágosodtam. Az exemen soha nem láttam,hogy bántaná a dolog, oka sem volt arra, hogy ne vállalja a fiónkat. Annamari, hozzám jössz feleségül? - kérdeztem. Nagyon elcsodálkozott. Még így is akarod...? - kérdezte bizonytalanul, één pedig a legnagyobb határozottsággal tudtam neki igennel felelni.

Sajnos a buli elmaradt, többen hazamentek, azt érezték, hogy kínos maradniuk, de nem is bántuk. Inkább beszélgettünk. Nem akart tudni semmit a kislányról. Azt mondta, hogy neki másik élete van, másik anyukája, csak annyit kérdezett, hogy boldog-e. Amire a fiam egy határozott igennel válaszolt és elmondta, hogy a szülei fantasztikus emberek. Láthatóan elérzékenyült. Sokat tanultam magamról aznap. Azt hittem, hogy soha nem tudnék tisztelni egy nőt, aki ezt teszi, de tévedtem: van ugyanis, amikor ez az ember legnagyobb fájdalma és nem szórakozásból dönt így. Tulajdonképpen a kicsit helyezte maga elé. Annamari most várandós. Én pedig egy pillanatig sem kételkedek abban, hogy fantasztikus anyukája lesz a közös gyermekünknek. Hiszen én is itt vagyok neki és már ő is rengeteg dolgot elért az életben. Én pedig tisztelem őt ezért.

_{Forrás: szunido.com}