Kinéztem a lakásom ablakán és egy velőtrázó sikoly hagyta el a számat, másnap szerződést bontottam a tulajjal

Luca sokáig élt Budapest külvárosába, de egy idő után megelégelte azt, hogy mennyi időt vesz el a belvárosba való beutazás. Mivel a lehetőségei megengedték, így elkezdett nézelődni és talált is egy 7. kerületi albérletet, ahová beköltözött. Most az ő történetét olvashatjátok:

Még ma is libabőrös vagyok attól, ha eszembe jut AZ a bizonyos este. Amikor elköltöztem a szüleimtől, akkor Csepelen sikerült egy nagyon jó áron lévő albérletet megcsípni. Az elején imádtam: végre külön éltem a szüleimtől, akiket egyébként imádok, de most már senki nem mondta meg, hogy mikor takarítsak, mikor mosogassak, mikor porszívózzak, hányra érjek haza, senki nem kíváncsiskodott az életemről nap nap után, egyszóval azt éreztem, hogy felnőttem. 

Egy idő után Csepel kezdett terhes lenni nekem, minden barátom a belsőbb kerületekben volt.

Mivel éppen lejárt a bérleti szerződésem, ezért  elkezdtem nézelődni. Találtam is jó néhány ígéretes hirdetést, megnéztem őket és végül az egyik tulajjal abszolút egymásra találtak az elvárások-elképzelések. Kifizettem a kauciót és nem sokkal utána már költöztem is be. Egy olyan konstrukciót kínált, ahol fix rezsivel adta ki a lakását, nekem pedig ez abszolút megfelelt, nem volt dolgom a mérőórákkal, semmivel. Az első három hónap remekül alakult, amikor megérkezett az első levél. Közölte hogy kicsit magas lett az áramszámla, figyeljek oda a fogyasztásra, apróságok is számítanak, például, hogy égve hagyom-e a lámpát, vagy mennyit főtök a klímával. Mondtam neki hogy egy abszolút pazarlásmentes családan nevelkedtem, semmit nem használok feleslegesen, úgy tűnt, hogy ezt a válaszomat el is fogadta,

Egy földszinti albérletet vettem ki, de a gangot egy zárható fémkapu választotta el a bejárattól.

Egyik nap éppen az ágyban feküdtem, ment a Netflix, nyugodtan feküdtem amikor az ablakomon kinézve egy férfi arcát pillantottam meg szorosan az ablakomra tapadva. Óriásit sikítottam és rohantam a telefonomért, a rendőrséget akartam hívni. Még jobban megijedte, amikor kopogást hallottam az ablakon. Amikor odanéztem, felismertem a lakás tulajdonosát. Addig úgy állt ott, mint valami kukkoló de intett, hogy beszéljünk. Én remegve nyitottam ki az ajtót, de a kellemetlen meglepetés az ijedtség után jött:

Közölte, hogy ilyenkor már nem kellene mennie a klímának és a lámpákat is feleslegesen égetem. Mondta, hogy újra kalkulálja a rezsit és megbeszélünk egy új árat. Én még annyira a történtek hatása alatt voltam, hogy nem tudtam semmit mondani neki, de aznap éjszaka nem sokat aludtam. Beküldtem pár jogi fórumra a kérdésemet és mindenhol egyetértettke velem abban, hogy több ponton is átlépték a határaimat. A tulaj másnap át is jött a szerződés módosítással, én viszont szembesítettem a véleményekkel és jeleztem, hogy azonnal el szeretnék költözni. Ő teljesen felháborodott, hogy ez nem így működik, túl érzékeny vagyok, de tartottam magam ahhoz, hogy nem maradok itt tovább. Megmutattam neki azt is, hogy néhány jólelkű jogász ingyen elvállalná az ügyemet, ekkor rezelt be. Mondta, hogy nem ért egyet ezzel, de neki se jó egy ilyen problémás és pazarló bérlő, tehát visszaadja a pénzem. Egy havi villanyszámlát még levont és végül szerencsésen tudtam távozni, de egészen hihetetlen hova vetemedett pár száz forint miatt. Meglesi a saját albérlőjét, akinek betör a birtokára? Ha lenne időm és energiám nagyon szívesen megleckéztetném ezt a rohadékot, de én már nem foglalkozok vele. Azóta nem jött szembe velem az albérlete, pedig aktívan keresek több csoportban és oldalon is, de ahogy meglátom, azonnal figyelmeztetem az érdeklődőket arra, hogy ekkora egy aberrált állattal lesz dolguk.