Ügyfélkapus biztosítási jogviszony kimutatást kért a munkahely, felháborodott a dolgozó, nem kapta meg az állást

István egy váratlan fordulatnak köszönhetően a munkanélküliek sorában találta magát. A helyzet nem kellemes, de azonnal a tettek mezejére lépett. Egy viszonylag keresett szakmában dolgozik, így konkurenciája is akadt bőven. Nem is lepődött meg, amikor egy cég nem őt választotta, ám azon annál inkább, amit két munkáltató is kért tőle. Levelét változtatás nélkül közöljük:

Üdvözlöm! Röviden szeretném elmesélni a velem történteket, mert még mindig ocsúdtam fel belőle. Szóval Magyarországon egyébként nehéz állást keresni: bérigényt kérnek, nettó, bruttó fizu sehol, spórolás a bejelentéssel, bunkó munkaügyis, elvárások az egekben, teljesítmény meg sehol. Bár lehet ugyan ez a helyzet munkáltatói oldalról is... Egy ideje olvasom, hogy lesz ezzel változás és például nem kérhetnek fényképes önéletrajzot, meg muszáj lesz kiírni mennyit fizetnek, meglátjuk. Reméljük, hogy addigra már lesz munkám.

Jelenleg viszont még az álláskeresés tölti ki a mindennapjaimat.

Volt jó néhány ígéretes hirdetés, voltam is interjún. Azon már fent sem akadok, hogy képtelenek egy nemleges üzenetet írni, nyilván nincs harag, de akkor is. Én erre időt és energiát szántam és akkor ennyi se jár? Ne de ami utoljára történt, az felülírt mindent. Ugye van a TB kiskönyvem, amiben szerepelnek az eddig munkahelyeim. Van egy önéletrajzom, amiben akár hazudhatok is, de LinkedIn profilom is van, tehát több fronton vagyok úgymond "leinformálható.

Az egyik cégnek ez nem volt elég és az első körös interjú után valami egészen szokatlan dolgot kértek. Legalábbis számomra szokatlant, de javítsatok ki, ha ez ma már így megy: az Ügyfélkapuban nyilvántartott biztosítási jogviszonyaimat szerette volna ha eljuttatom neki.

Na most, igen, kell az állás, de nem minden áron.

Mi lesz a következő? Adjam meg az eddigi orvosi kezeléseim listáját? Lássák, hogy biztos nem hullok ki a melóból? Én eddig nagyon optimistán álltam hozzá a melókereséshez, tényleg bárki lehet ilyen helyzetben, nem hibáztatom magamat. A cégnek megköszöntem a lehetőséget és jeleztem, hogy van, amilyen áron nem akarok náluk dolgozni. A hirdetésük eltűnt, szóval valakinek valószínűleg ez nem jelentett akkora elvi akadályt, mint nekem. Tovább is léptem volna, kiventilláltam az ismerősöknek, ők is meglepődtek, de hát erre tart a világ, digitalizáció, mondták. Következő ígéretes hely, interjú, mindenki örül, mindenki mindenkinek szimpi, bérről megegyezünk, annyi, hogy küldjem már át majd az Ügyfélkapuban nyilvántartott biztosítási jogviszonyaimat. Köpni nyelni nem tudtam. Itt egy szuper állás, erre ezek is ezzel jönnek? Olyan, mintha már az elején hazugnak titulálnának. Miért nem hiszi kel az önéletrajzot? Miért nem elég a TB kiskönyv? Ugyanott tartok, mint az előzőnél, legszívesebben elküldeném őket a vérbe... de mi van, ha erre tartunk?  Ha máshol sem lesz más és ez már alap lesz a főnököknek? Itt vagyok az aláírás kapujában, ez az egyetlen vacak hiányzik, de egyszerűen az elveim mintha nem engednék, hogy elküldjem. Normális ez? És én normális vagyok, hogy ez stresszel? 

[[cikk3]]