Megláttam a céges bulin egy ismerős arcot, azonnal felmondtam a munkahelyemen

Anita már két éve dolgozott a cégnél és rajongásig szerette a munkáját. Nem gondolta, hogy bármi olyan tud történni, ami miatt a felmondást választaná, ám ember tervez, Isten vége, ahogy tartja a mondás. Most az ő történetét olvashatjátok:

Az az igazság,  hogy nem akarom elhinni, hogy lehetek ennyire peches. Szóval: gondolom mindenkinek az életében volt már olyan, hogy menthetetlenül belehabarodott valakibe, aki nem érdemelte azt meg. Csak amikor tart a lila köd, akkor nehezebb észrevenni a másik rossz tulajdonságait és könnyebben elsiklunk a red flagek felett. Az én pasimnak ez egy igen látványos és zavar rossz tulajdonsága volt, de erre később majd visszatérek. A lényeg, hogy nagyon nagyon csúnya szakítás volt és hiába nem tartott sokáig, nagyon hosszú ideig gyógyultam belőle.

Az egyik, ami segített továbblépni, az az új munkahelyem volt.

Imádtam a munkámat, a kollégámat és a feladataimat is, ráadásul jó is voltam benne. Szépen lassan lépkedtem fel a ranglétrán: középvezető lettem, jó fizetéssel. A volt barátom utáni szomorúságot átvette a produktivitás, a kreativitás és egy új szerelem is beköszöntött az életembe. A jelenlegi barátomban semmi kivetnivalóót nem találok, pedig már egy éve tart közöttünk a dolog, tehát volt ideje lenyugodnia a hormonjaimnak és még így is tökéletesnek látom.

A tragikus fordulatot egy céges buli hozta el.

Nálunk a cégnél szokás, hogy havi egy ilyen bulisabb jellegű összejövetelt tartunk, ez elmélyíti a barátságokat a cégen belül, meg tudjuk beszélni az esetleges konfliktusokat, javaslatokat teszünk, vagy csak simán jól érezzük magunkat. Eléggé nyitott és közvetlen a dolog, lehet vinni barátot, párt, szülőt, akárkit. Én ide jobb szeretek egyedül menni, jobban tudok figyelni a kollégákra. Ez a mostani buli viszont más volt: a főnököm izgatottan lépett oda hozzám, hogy szeretne valakinek bemutatni. Nagyjából pár hónapja megismerkedett valakivel és fülig szerelmes volt, aminek a cégnél nagyon örültünk, hiszen jó ember. Amikor elindultam vele, akkor láttam meg, hogy kinek akar bemutatni: ahogy összetalálkozott a tekintetünk, tudtam, hogy azonnali felmondással el kell hagynom a céget.

Így is tettem.

Ott rögtön a bulin felmondtam, felrohantam az irodába, összepakoltam a cuccaim és nem mentem vissza többet a céghez. A volt párom anyja lett a főnököm kedvese. És ez miért probléma? Utaltam rá, hogy volt egy elég nagy gond az exemmel: ez pedig az, hogy igazi mama pici fia volt. Mindenről megkérdezte az anyja véleményét, ám a kedves mamának soha nem volt jó semmi. Lépten nyomon megalázott, lekicsinyelt, bántott és ez végül addig ment, ameddig a pasim is elhitte rólam, hogy selejt vagyok és értéktelen, majd szakított velem. A mai napig nem tudom, hogy személy szerint velem volt-e baja, vagy minden lánnyal, aki a fiacskájához szól, de nem is akartam kideríteni. Tudtam, hogy a főnökömnek is elkezdene rólam sugdosni, annak pedig (amennyire odavan ezért a rongy alja nőért) kirúgás lett volna a vége. Hát így alakult az, hogy a múltam utánam nyúlt: amikor már azt hittem, hogy az életem jobb irányba kerül és leszámoltam a sérelmeimmel, akkor jöttem rá, hogy van még ezzel munka. Mert az szerintem nem normális, hogy pánikroham szerű állapotban még csak egy levegőt sem bírok szívni ezzel a nővel, aki nem kellene, hogy megérintsen már semmilyen szinten. De közben meg azzal nyugtatom magam, hogy egy ennyire rossz természetű ember 1 percet sem érdemel meg az életemből.