A férjem egyik nap lement a boltba és nem jött többé vissza: a válóperen találkoztam vele újra
Olvass tovább...
Tudta, hogy nincs tovább, az eddigi közös életünknek vége.
Elemérben régóta volt egy rossz érzése a feleségével kapcsolatban, aminek azonban nem tudta hogyan adjon hangot. Egyik nap aztán a kislányuk hazaérkezett az óvodából és egy ártatlan, kedves történettel robbantotta a férfi házasságát. Most az ő történetüket olvashatjátok:
Férfi létemre napok óta zokogok. Nem tudok enni, inni, aludni, folyton csak az jár a fejemben, hogy mégis mit rontottam el. Miért nem voltam elég? A feleségem egy igen szép nő, sokan megfordulnak utána és nekem jó ideig kisebbségi komplexusom is volt, de okot a féltékenységre sohasem adott. Még akkor sem, amikor megismerkedtünk Rezsővel, aki egy igazi, laza, vagány srác volt, örök agglegény, nők kedvence. Természetesen a társaságban is láttam, hogy több lány is flörtölne vele, de a feleségem soha. Már-már zavaróón távolságtartó volt vele, de ez imponált nekem.
Olvass tovább...
Mások is szülők lettek és Rezső is benne maradt a körben, annak ellenére, hogy ő nem állapodott meg. A gyermekünknek ő lett a keresztapja és amennyire megbízhatatlannak tűnt elsőre, annyira jól végezte a dolgát. Sokszor vigyázott rá, amikor randiztunk a feleségemmel, vitte iskolába, hozta haza, egészen döbbenetesen kedves volt. Olyan volt... mintha nagyon szeretné a kislányomat. Indokolatlanul. Így ment ez évekig, összejárt a csapat, gyerekek is jóba voltak, olyannyira, hogy egy osztályba is kerültek.
Éppen úgy alakult, hogy együtt vártuk őt otthon a feleségemmel és amikor megérkezett nagy lelkesen mesélni kezdett a napjáról, végül elért az iskolai balhéhoz is.
És akkor meglökött, mert nem adtam oda neki a zsírkrétát, de mondtam, hogy viselkedjen szépen, erre azt mondta, hogy szerencsés vagyok mert két apukám van.
Itt még nem sejtettem semmi rosszat, de folytatta:
Azt mondta a Béla bácsi magához fog venni és nem láthatlak többet, mert ő az igazi apukám, hallotta, ahogy anya erről beszélget vele a múltkori vacsoránál.
Nagyon lassan tudtam csak ránézni a feleségem arcára, akiből kiment minden vér. Maga elé meredt és tördelte a kezeit, én pedig tudtam, hogy igaz. Hát ő sem tudott ellenállni Rezsőnek.
Olvass tovább...
Aki került már hasonló helyzetbe, az tudja, hogy a szégyen elviselhetetlen. Majd jön a düh, a kétségbeesés, a szomorúság, a csalódás: minden érzés egyszerre rohamoz meg és szinte fuldokolsz. A kislányunk szerencsére nem vett észre semmit az egészből és elment a szobájába, miközben még kacagott az ostoba iskolai pletykán.
Láttam az ő arcán is rengeteg érzelmet, könnyezett, de éreztem, hogy amit mondani fog, az ennél is jobban fáj:
Szeretem őt.
Olvass tovább...
De válaszolt magától: nem tudom melyikőtöké. Sohasem csináltattam tesztet, ő pedig nem erőltette. Most, hogy kiderült, elmehetünk, de ez nem változtat azon, hogy vele akarok lenni.
Még aznap összecuccolt. A kislányt nálam hagyta, hogy átgondoljuk hogyan tovább és addig ne rángassuk őt. Taxiba ült és elment. Én pedig azóta összeomlottam. Nem tudom, hogy vissza tudnám-e őt hódítani, az sem érdekel kié a gyerek, csak oldjuk meg a házasságomat. Nemsokára átjön hozzám beszélgetni és hogy ő is magával vigye kicsit a lányunkat. A barátaink is hallgatnak, nem tudom mit tudnak az egészből. Egyáltalán.. ha válunk, akkor megszakad a barátság is. Az évek óta összeszokott társaság, elveszítem a második családomat is. De nem tudnám elnézni, ahogy ő meg Rezső... a kislányom is kérdezget, egyelőre azt mondtuk anyu nyaral, jövő héten meg apu. De mit mondunk miért van ott Rezső? A családunknak egyben kellene maradnia.