Megkértem a barátnőmet, hogy kezdje el a száraz novembert, cserébe széthányta a családi összejövetelt, ennyire soha égetett még le senki

Márkó és szerele, Lili már jó néhány hónapja együtt vannak. Egy stresszes időszakban ismerkedtek meg, most pedig itt lenne a lehetőségük lazítani. Ám a dolgok máshogy alakultak, amikor Márkó egy egyszerű dologra kérte a barátnőjét. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Mindig is egy erős akarattal, jó emberismerettel és kedvességgel felvértezett férfinak tartottam magam. Azt gondoltam, hogy ennyi önfejlesztés és magamba fektetett munka után egy olyan nő fog megtetszeni, aki hasonló szinten van mint én. Elsőre úgy tűnt, hogy Lili pont ilyen. Az egyetem utolsó évében találkoztunk, amikor minden a leghajtósabb. Mindkettőnknek vizsgaidőszak volt, rengeteget tanultunk, készültünk, de közben próbáltunk az alakuló kapcsolatunkra is koncentrálni.

Akkoriban gyakran engedtük ki a gőzt.

Iskola ide, vagy oda, azért mindig találtunk lehetőséget lazítani és őszintén azt gondolom, hogy enélkül nem is lehetett volna ép ésszel kibírni ezt az egészet. Gyakran ittunk a csapattársainkkal, egymás haverjaival, de kettesben is elég sokat. Én emiat akkor nem aggódtam, ugyanis ez egy ilyen korszak volt és tudtam, hogy ezután kezdődnek az igazi felnőtt évek, úgymond meg akartam kicsit még tolni ezt az őrült fiatalságot. Lili pedig abszolút partner volt benne.

Mindkettőnk diplomája kiváló lett.

Amikor végeztünk, akkor még ünnepeltünk egy darabig, de nekem kezdet sok lenni a tempó. Csendesebb kikapcsolódásra vágytam volna, elmélyülésre, sportra, túrára, művészetre. Az elején úgy tűnt Lili is partner ebben, de valahogy mindig egy kocsmában kötöttünk ki. Az elején még nem bántam, de kezdtem egy aggasztó mintázatot felfedezni. Ha jobban megfigyeltem, minden nap ivott.

Lili alkoholista lenne?

Nem is mertem erre gondolni, de mivel mostanában ötlött eszembe, úgy döntöttem, hogy letesztelem. Bedobtam neki, hogy tartsuk meg együtt a száraz novembert. Ő furcsán nézett, de meglepően könnyen leokézta, én pedig ennek nagyon örültem. Akkor tájt voltunk hivatalosak a családomhoz, akkor mutattam be őt nekik és nagyon vártam a találkozást.

A családi összejövetel eleinte nagyon jó hangulatú volt.

Édesapám hozta a jóféle házit, aminek én sem tudok ellenállni és sajnos Lili sem tudott. Nem tűnt fel semmi furcsa, mindenki nevetett, egy idő után én nem kértem többet, így Lili édesapámmal ivott. A beszéde egyre zavarosabb volt, egyre kínosabb történeteket mesélt, botladozott. Én próbáltam jelezni, hogy menjünk lefeküdni, de ő vércsahangon rámripakodott, hogy majd novembertől bekorlátozhatom. Ezt eleve nem értette, ki akarta korlátozni?

A halottak napját ünnepeltük.

Édesanyám mesélni kezdett a nagyiról, aki még csak két éve halt meg és nagyon közel álltak egymáshoz. A baj egy másodperc alatt megtörtént: miközben Lili nézte a képet, egyszer csak... hát nem tudom ezt szebben leírni, összehányta a képet, amit olyan nagy becsben tartottunk. A család ledöbbent. Néma csend lett, aztán anyám kiabálva rohant ki. Azt mondta azonnal vigyem el innen és ha megtudja, hogy még egyszer találkoztunk, akkor búcsút inthetek a lakbérnek, amit eddig ők fizettek.

Még soha nem szégyelltem magam ennyire.

Hazataxiztunk, lefektettem Lilit és egész éjszaka a szakításon gondolkoztam. Másnap semmire nem emlékezett, de érezte, hogy nagy a baj, Békíteni próbált, de én időközben döntésre jutottam. Befejeztem vele a kapcsolatot. A reakciója megerősített abban, hogy jól döntöttem: méltatlan magyarázkodásba kezdett, ígérgetett és ekkor megláttam benne az igazi függőt. Nem hagytam magam meggyőzni. Párszor még idejött részegen balhézni a házamhoz, de azóta nem hallottam róla. A szüleitől elnézést kértem, de szerencsére nem haragudtak: azt mondták, hogy mindenki hibázhat és remélik, hogy találok egy hozzám illő, rendes lányt.