Gusztustalan pletykák kereszttüzébe került az egyetemista lány, már a tanárai is meg akarják buktatni a szóbeszéd miatt

Bea egy külföldi álomegyetemen kezdte meg a tanulmányait és jó ideig minden álomszerűen haladt. Ameddig egy nagyo vissza nem hallott magáról egy nagyon durva pletykát, innentől pedig elszabadult a pokol. Most az ő történetét olvashatjátok:

Hosszas hezitálás után döntöttem úgy, hogy megírom ezt a levelet, mert úgy érzem, egyre kevésbé van lehetőségem arra, hogy tisztázzam magam és már senki nem hallgat meg. Egy külföldi művészeti egyetemen tanulok és sajnos olyan helyzetbe kerültem, amire egyáltalán nem készültem fel: egy olya pletyka áldozatává váltam, ami az egész életemet megkeseríti, és egyre inkább ellehetetleníti a mindennapjaimat.

A külföldi egyetemen az elejétől volt némi problémám.

Minden néhány hónapja kezdődött, amikor az egyik osztálytársammal összeszólalkoztunk. Sajnos ez egy kisebb csoport, ahol hamar kiderül minden konfliktus, ráadásul a különféle művészi projektek során gyakran vagyunk kénytelenek együtt dolgozni. Ez a lány mindig is féltékeny volt rám, bár eleinte nem is sejtettem, hogy a háttérben mennyire komoly ellenérzéseket táplál irántam. A helyzet különösen akkor mérgesedett el, amikor megismerkedtem egy fiúval, Daniellel, akivel azóta már nem vagyunk együtt, részben éppen  emiatt a lány miatt.

Egy rosszindulatú pletyka kezdett rólam terjedni az egyetemen.

Minden előzmény nélkül, egyszer csak elkezdett terjedni az a pletyka, hogy pénzért fekszem le férfiakkal. Először nem is akartam hinni a fülemnek, amikor valaki célozgatott erre, de ahogy telt az idő, egyre többen fordultak el tőlem, a barátok is elkezdtek eltávolodni, a tanárok pedig kezdtek furcsán viselkedni velem. Az egyik órán például a professzorunk különösen szigorúan szólt rám, bár előzőleg sosem volt konfliktusunk. Az osztályban is egyre feszültebb lett a légkör körülöttem, és hamar rájöttem, hogy a hátam mögött mindenki rólam beszél és az állítólagos kuncsaftjaimról.

A hirtelen jött szakítás még inkább padlóra küldött.

Mivel kis létszámú osztály vagyunk, itt szinte mindenki tud mindenkiről mindent, és ez a közelség különösen fájdalmassá teszi a kirekesztettség érzését. Amikor már a barátom is elhitte ezt az alaptalan szóbeszédet, összeomlottam. Daniel nagyon fontos volt nekem, és bár megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy ez egy bosszúhadjárat része, ő végül szakított velem, mert szerinte ez a sok szóbeszéd nem lehet véletlen. Egyszerűen nem tudtam meggyőzni őt arról, hogy mindez hazugság, hogy csak az osztálytársnőm irigységéből fakad és hogy az egész történetnek semmi valóságalapja nincs.

A féltékeny osztálytársnőm nem állt meg a hazugságoknál.

A pletykát terjesztő lány nem állt meg itt: megszerezte a telefonszámomat, és közzétette online. Azóta folyamatosan kapok ismeretlen férfiaktól üzeneteket és hívásokat, akik mind abban a tudatban vannak, hogy bizonyos „szolgáltatásokat” nyújtok. Nem tudom, hogyan tudnék védekezni ez ellen, hiszen külföldön vagyok, távol az otthonomtól, és úgy érzem, mintha a világ minden oldalon ellenem fordult volna. Minden egyes hívás és üzenet csak tovább erősíti a körülöttem lévő pletykákat, hiszen ezek a megkeresések egyértelműen utalnak arra a bizonyos hamis állításra, miszerint én pénzért árulnám a testemet.

A tanulmányokra való koncentrálás is egyre nehezebben ment.

A legfájdalmasabb az, hogy a tanáraim sem maradtak közömbösek a helyzetemmel kapcsolatban. Bár sosem mondták ki nyíltan, érzem, hogy másképp kezelnek, gyakran úgy tűnik, mintha nem bíznának bennem, mintha az „erkölcstelen” hírnév hatással lenne arra, hogy milyen lehetőségeket kapok a tanulmányaim során. Egy-egy közös projekt vagy kiállítás alkalmával, amikor felvetném az ötleteimet, rendszerint kevésbé fogadják el azokat, mintha nem tartanának elég érettnek, vagy mintha nem tartanának tisztességes embernek.

Többször is megpróbáltam tisztázni magam az osztálytársaim előtt, de valahogy mindig falakba ütköztem. Úgy tűnik, mindenki szeret hinni a pletykáknak és senki sem akarja meghallgatni a valódi történetet. Az egyik közeli barátom, aki még kitart mellettem, azt javasolta, hogy forduljak az egyetemi vezetéshez, és próbáljam hivatalos úton tisztázni magam, de nem tudom, hogy lenne-e értelme ennek. Hiszen ha már most ennyire megvetnek, nem valószínű, hogy az egyetemi közeg ilyen könnyen megváltozna körülöttem.

Sokszor gondolkozom azon, hogy feladom az egészet, eljövök erről az egyetemről, és máshol próbálok szerencsét. Mégis fájdalmas lenne ezt a döntést meghozni, hiszen az életem álma volt, hogy ebben az iskolában tanulhassak. Úgy érzem, hogy ha most elmegyek, akkor ez a nő győzelmet arat felettem és végérvényesen lerombolja mindazt, amit eddig felépítettem. De vajon van-e esélyem egyáltalán arra, hogy helyreállítsam a hírnevemet és újraépítsem az életem?

Most ott tartok, hogy nap mint nap azon gondolkodom, hogyan tisztázhatnám magam. Nincsenek bizonyítékaim, és mivel külföldön vagyok, nagyon nehéz lenne jogi útra terelni az ügyet. Sokan mondják, hogy ne törődjek a pletykákkal, de hogyan ne törődjek vele, amikor minden áldott nap szembe kell néznem a következményekkel? Hogyan kezdjem újra, hogyan védjem meg magam egy idegen országban, távol a szeretteimtől, ahol láthatóan senki sem hisz nekem?