Atlantiszi piramist találtak egy tó mélyén, egy gigantikus élőlény is felbukkant a víz alatt

Megtalálhatták az észak-amerikai Bermuda-háromszöget? A Szikla-tó mélyén egy piramis alakú építményre leltek a kacsavadászok

A kutatók már hosszú ideje próbálják megfejteni a Wisconsin államban található Szikla-tó titkait. Ez a különleges, nyolcas alakú víztömeg Észak-Amerika belső területén fekszik, távol az óceánok morajlásától. A helyi legendák szerint a tó fenekén egy ősi piramis pihen, amelyet még az 1900-as évek elején vettek észre kacsavadászok a Szikla-tó fenekén.

Azóta többen is próbálták pontosan meghatározni a lelet helyét, de az iszapos tó feneke és a zavaros víz sokszor meghiúsította a törekvéseket.

A piramis létezését végül több búvárexpedíció is megerősítette, sőt, a legmodernebb szonártechnológiával végzett mérések további mesterségesnek tűnő alakzatokat, kőköröket és falakat mutattak ki a mélyben.

Az elveszett civilizáció körüli kirakós, Atlantisz felfedezése újabb ezoterikus elméletekkel bővült

A víz alatti romok láttán a merészebb teoretikusok és az alternatív történelem kutatói, mint például a népszerű Ancient Aliens sorozat szakértői vagy az elsüllyedt földrészek megszállottjai, azonnal egy távoli, ismeretlen kultúra jelenlétét vizionálták. Frank Joseph, a téma egyik elszánt kutatója szerint a Szikla-tó fenekén pihenő gúlák nem elszigetelt építmények, hanem egy globális hálózat részei, amely mögött maga Atlantisz állhat.

Ezt a nézetet erősítik a közeli Aztalan városában fellelt gigantikus földhalmok is, amelyek kísérteties hasonlóságot mutatnak a mexikói piramisokkal, utalva egy korábban itt élt, fejlett mérnöki tudással rendelkező népességre.

A nem mindennapi felfedezés komoly fejtörést okoz a szakembereknek, hiszen a kutatók a mai napig csak találgatnak a víz alatti gúlák pontos eredetét illetően. Bár a tó mélyén pihenő, kőből emelt építmények létezése tény, a hivatalos tudomány egyelőre nem tudott egyértelmű választ adni arra, hogy kik és miért építették ezeket a monumentális alakzatokat évezredekkel ezelőtt. Egyes radikálisabb elképzelések szerint a kövek elrendezése egyfajta energiaforrásként szolgált az ókorban, és ez a láthatatlan erő az, ami miatt a környéken oly sok megmagyarázhatatlan jelenséget tapasztalnak a látogatók. 

Például a tó felett vagy a vízen közlekedő robbanómotoros és elektromos gépek gyakran minden látható ok nélkül felmondják a szolgálatot, vagy a tó bizonyos pontjain, különösen a feltételezett alakzat környezetében, hirtelen és tömény, émelyítő szag csapja meg a látogatókat, amelyhez hasonlót más természetes vizeknél nem tapasztalni.

Pikkelyes ragadozó őrzi a Szikla-tó alatti piramisokat, amelyet elátkozott fenevadként írnak le

A Szikla-tó félelmetes hírnevét egy titokzatos fenevad adja, akinek legendája szájról szájra terjed, bár létezését még nem sikerült bizonyítani. Az állítólagos vízi szörnyeteg a beszámolók szerint évtizedek óta őrzi a gúla alakú építményeket. Érdekes módon a Szikla-tó fenevadjára már sokkal hamarabb felfigyeltek, mint a mélyben rejtőző romokra. 

Az első dokumentált eset 1882 nyarán történt, amikor egy evezősverseny résztvevői halálra rémültek egy úszó fatörzsnek hitt jelenségtől, amely hirtelen kiemelte fejét a vízből, és hatalmas állkapcsait kitátva émelyítő szagot árasztott.

A különös élőlényt azóta is rendszeresen, két-háromévente látni vélik, sőt, egyesek sziszegő hangokat hallottak, mások pedig arról számoltak be, hogy a gigantikus élőlény hatalmas erővel vontatta el a halászhajójukat, mielőtt elvágták volna a horgászzsinórt. Bár homályos felvételek készültek róla, azonosítani eddig nem sikerült, ám sokak szerint nem véletlen a jelenléte: a teória szerint a romok egy még ma is aktív szerkezetet rejtenek, amely képes életben tartani ezt a ragadozót. 

A videó egy dinamikus, alig 4 perces dokumentumfilmszerű anyag, amely a wisconsini tavak mélyén rejtőző legendák, főképp a mélyen rejtőző fenevad nyomába ered: