
Ez a Netflix egyik abszolút No.1 pszichothriller szenzációja, az elrabolt nő 13 év után tért haza, de nem ő az, akinek hiszik
Olvass tovább...
.jpg?crop=2017,832,0,0&width=1920)

Egy sorozat, amely nem hagy levegőhöz jutni: fájdalmasan valós, nyomasztó és felkavaró történet, amit ha akarsz, akkor sem tudsz félbehagyni.
Van az a sorozat, amit nem „nézni” kezdesz, hanem belecsúszol, és egyszer csak azon kapod magad, hogy feszült gyomorral ülsz a képernyő előtt, mert amit látsz, túl közel van a valósághoz. Ez a Netflix-minisorozat pontosan ehhez az élményhez hasonlít: nyomasztó, felkavaró és fájdalmasan őszinte – mégis lehetetlen félbehagyni.
A kritikusok és a nézők egyaránt 8.3 pontra értékelték, és sokan állítják: ez az egyik legmegrázóbb true crime feldolgozás, amit az elmúlt években láttak.
A cselekmény középpontjában Marie áll, egy fiatal nő, aki bejelenti, hogy megerőszakolták. Amit ezután átél, az legalább annyira traumatikus, mint maga az erőszak: kihallgatások, kétely, nyomás, majd végül az a pont, amikor már ő maga is visszavonja a vallomását.
Nem azért, mert hazudott, hanem mert a rendszer darálja le.
A sorozat másik szála ezzel párhuzamosan bontakozik ki: két eltökélt nyomozó, Karen Duvall és Grace Rasmussen éveken át dolgozik azon, hogy összekösse az egymástól látszólag független ügyeket. Amit találnak, az nem egyetlen elkövető nyomára vezet.

Olvass tovább...
Ahogy az ügyek összeérnek, egy sokkal nyugtalanítóbb kép rajzolódik ki: egy olyan rendszeré, amelyben a hibák nem elszigetelt esetek, hanem visszatérő minták. Elmaradt összekötések az ügyek között, félvállról vett bejelentések, előítéletekkel terhelt kihallgatások és egy bürokratikus gépezet, amely túl gyakran a kényelmet választja az igazság helyett. A nyomozás során egyértelművé válik, hogy nemcsak az elkövető veszélyes, hanem az a környezet is, amely újra és újra cserbenhagyja az áldozatokat, és ezzel akaratlanul is teret enged a további bűncselekményeknek.
Ez nem klasszikus krimi. Ez pszichológia a szó legkeményebb értelmében.
A sorozat egyik legnagyobb ereje, hogy kendőzetlenül mutatja meg, mi történik akkor, amikor a hatóság védelem helyett kételkedik. A kihallgatások hidegek, a kérdések gyakran vádlóak, a hangnem pedig sokszor azt sugallja: „biztos vagy benne, hogy ez tényleg megtörtént?”
Ez az a pont, ahol a történet túlmutat önmagán, és társadalmi látleletté válik – különösen az Amerikai államokban működő igazságszolgáltatás felől.
Kevesen tudják, de a történet alapja egy 2016-os „This American Life” podcast-epizód volt, amelynek címe: “Anatomy of Doubt - A kétely anatómiája”. A sorozat ezt az anyagot bontja ki nyolc epizódban, kíméletlen következetességgel.

Olvass tovább...
A főszereplőt alakító Kaitlyn Dever elképesztően erős alakítást nyújt – annyira, hogy sok néző szerint néha fizikailag is nehéz nézni a jeleneteit. Nem véletlen, hogy a színésznő elmondta: a forgatás alatt tudatosan olyan zenéket hallgatott, amelyek segítettek benne maradni ebben a mentális állapotban.
Ez a hihetetlen erejű játék az, ami miatt a sorozat napokig ott marad a nézők fejében.
A közönség reakciók meglepően egységesek – még akkor is, ha az élmény kifejezetten nehéz.
„A Netflix megint megtette. Zseniális elejétől a végéig. A színészi játék, a történet, a rendezés – minden. Többször visszatekertem jeleneteket, csak hogy újra lássam.”

Olvass tovább...
Egy másik néző így fogalmazott:
„Kényelmetlen lesz. Feszülni fogsz. Sírsz majd. Pont ettől erős. Ritkán hat rám ennyire egy sorozat.”
Ez nem az a produkció, amit háttérzajnak indítasz el. Ez az a fajta krimi, ami beléd kapaszkodik, és nem enged.
Mert nem kínál egyszerű válaszokat. Mert megmutatja, milyen könnyű elveszíteni a hitet, a bizalmat és mennyire nehéz visszaszerezni.
Arra kényszerít, hogy feltegyük a kérdést: mi történik azokkal, akiknek senki sem hisz?
Ez a Netflix-sorozat szórakoztatás helyett szembesíteni akar. És pontosan ezért teszi különlegessé és erőteljessé.
Az alábbi videóban a 2019-ben debütált “Hihetetlen” című minisorozat előzetese látható, amelyet a Netflix platformján lehet követni:
Forrás: IMDb