Egymást „ölik” az emberek érte, senki sem érti, miért őrül meg mindenki ezért a bizarr tárgyért

A világ számos pontján – és most már Magyarországon is – szinte hisztérikus rajongás övezi a „Labubu” névre keresztelt játékfigurát. Aki nem hallott róla, az vagy most jött le az internetről, vagy még nem nyitotta ki a szemét: az influenszerek posztjaiban, videókban, gyerekek hátizsákján, vitrinben, polcokon és posztokban is ott figyel ez a furcsa, hegyes fülű, széles mosolyú, ugyanakkor démoni tekintetű figura.

A játék nem olcsó: 25-30 ezer forintnál kezdődik az ára, de egy ritkább darab akár több százezer vagy millió forintot is érhet a gyűjtők körében. És mégis: mintha hipnotikus ereje lenne. Emberek sorban állnak érte, előrendelik, és ha valahol limitált példány bukkan fel, perceken belül elkapkodják.

A dizájn mögötti sötétebb történet

A Labubu karakterének megalkotója egy Hongkongban született designer, aki fiatalkorában rajongott az északi mitológiák és skandináv tündérmesék lényvilágáért. A Labubu világát is ezek inspirálták – elmondása szerint szándékosan hozta létre úgy a karaktert, hogy egyszerre legyen aranyos és nyugtalanító.

A történet szerint Labubu mindig segíteni akar, de valahogy mégis mindig káoszt okoz. Ez a kettősség – az ártatlannak tűnő külcsín és a belső zavarkeltés – az, ami sokak szerint mágnesként hat. Van, aki azért veszi meg, mert szerinte ez a figura „valódi lelki társ”, mások szerint viszont épp a zavaros aurája az, ami miatt különleges.

Spirituális vádak és démoni párhuzamok

Ahogy a rajongás nőtt, úgy szaporodtak a furcsa és aggasztó beszámolók is. Egyre többen számolnak be arról, hogy a baba jelenléte óta rémálmaik lettek, nyugtalanító dolgok történnek a lakásukban, rossz energiát éreznek a közelében. Van, aki állítja: amióta a gyereke megkapta, furcsán viselkedik, mintha valami más befolyásolná.

Nem meglepő módon előkerült egy történelmi párhuzam is: a Labubut többen is az ókori mezopotámiai démonnal, Pazuzúval hozzák összefüggésbe. Pazuzú a vihar és a szelek démona volt, akitől egyaránt féltek és akitől védelmet is reméltek – róla mintázott amulettekkel óvták magukat az emberek a még gonoszabb szellemek ellen.

A párhuzam meglepően pontos: Pazuzúnak is rémisztő külseje volt – torz arc, sas karmok, skorpiófarok –, mégis sokan viselték a szobrát, hogy elűzze a még veszedelmesebb erőket. A Labubu – akármennyire is játék – ennek modernkori újragondolásának tűnik.

Kultusz vagy kollektív téboly?

A netes kultúra természetesen ráerősít mindenre. A TikTokon és Instagramon ezrével születnek a labubu unboxing, történetmesélős, sőt spirituális elemzős videók. Van, aki saját személyiségtípusa szerint választ labubut – „a káoszkereső”, „a csendes segítő”, „a sötét oldal barátja” – és vannak, akik konkrétan „lelkibabának” nevezik.

Ezzel párhuzamosan megjelent egy ellentrend is: egyre többen adják el a figuráikat, „megszabadulnak tőle”, mert rossz hatásokról, nyugtalanságról számolnak be. Egyesek szerint ez csak pszichológiai hatás – a tudatalatti játékot űz velünk egy furcsa külsejű tárgy miatt –, mások szerint viszont több van itt, mint amit racionálisan el lehetne magyarázni.

Ártalmatlan plüss vagy modern kori amulett?

Nem könnyű eldönteni, hogy a Labubu egyszerűen csak egy jól pozícionált dizájntermék, vagy valami több. Tény, hogy megosztó, és pont ez a megosztottság az, ami körül kultuszt tud építeni. Mert ha mindenki imádna valamit, az unalmassá válna. A Labubu viszont egyszerre cuki és zavaró, mágneses és taszító, plüssjáték és féltve őrzött személyes tárgy.

A kérdés már csak az: ha a gyereked kér egyet – vagy te magad vágysz rá –, tudod-e, mivel játszol? És egyáltalán: ki játszik kivel?

Az alábbi videóban részletesebben boncolgatják a témát: