
Kitöröltek egy betűt a magyar ABC-ből, soha többé nem használhatjuk már?
Olvass tovább...
Kevés betű mögött áll ekkora fordulat – a magyar ábécé friss újítása meglepte a világot.
Kevés dolog köti össze annyira az identitást, a nyelvet és a kultúrát, mint az ábécé. Minden egyes betű mögött évszázadok hagyománya, nyelvi fejlődés és kulturális sajátosság áll. A latin ábécé, amelyet a legtöbb európai nyelv is használ, 26 karakterből áll. Ez az alapkészlet azonban sok esetben nem elegendő – különösen olyan nyelveknél, amelyekben az átlagosnál több mássalhangzó- vagy magánhangzó-hang különbség is megjelenik.
A magyar nyelv különösen gazdag ilyen hangokban. Nem meglepő hát, hogy a magyar helyesírás már hosszú ideje használ mellékjeleket – ékezeteket és vesszőket – az írott nyelv pontosabb rögzítésére. Mindez nemcsak praktikum, hanem egyfajta nyelvi örökség is, amelyre méltán lehetünk büszkék.
Az „ö”, „ü” nem állnak távol a magyar fül számára, de sok idegen ajkúnak még ma is rejtélyes betűként hangzanak. Míg a germán nyelvek másként közelítették meg a magánhangzók megkülönböztetését, a magyar nyelv új, sajátos megoldásokat keresett – és talált is.
A nagy áttörés a 19. században történt, amikor megjelent egy különleges írásjel, amelynek kialakítása egyedülálló volt: ez volt a hosszú umlaut.
A legtöbb nyelvben nem találunk olyan megoldást, ahol két külön ékezet funkcióját kombinálják egyetlen betűn. Magyar kutatók és nyelvészek azonban ezt is megoldották – megszületett az, amit idegen szóval "hungarumlaut"-nak nevezünk, és amely az ő és ű betűket hozta létre.
Olvass tovább...
Ez a két karakter az umlaut és az éles ékezet sajátos keveréke, aminek semmilyen közvetlen latin előzménye nincs, és teljes mértékben magyar találmányként tartják számon.
A magyar találmány tehát nem más, mint az ő és ű, amelyek nemcsak a magyar nyelv egyediségét hangsúlyozzák, de immár hivatalosan is részei lettek a latin alapú ábécé kiterjesztett készletének.
A felfedezés felbolygatta a tipográfusokat, nyelvészeket és betűkészlet-tervezőket világszerte. A nyelv fejlődése itt nem valami elvont elméletként, hanem kézzel fogható karakterekben jelent meg.
A nemzetközi szabványok – köztük az Unicode – is rögzítették a magyar abc ezen elemeit, sőt, mára már olyan karakterkód is létezik, amely kizárólag a hungarumlaut különleges tulajdonságait írja le.
A helyesírás szempontjából ez a két új betű hatalmas előrelépés volt. Nem kellett többszörös betűkapcsolatokat használni (mint pl. „ue” vagy „oe”), mint ahogy azt más nyelvek kényszerből teszik – a magyar írás pontos, világos és következetes maradhatott. A hagyomány is megőrződött: ezek a betűk ma már elengedhetetlen részei minden magyar szövegnek, legyen szó versről, törvényről vagy üzenetről.
Olvass tovább...
Forrás: Nyest.hu