1400 éves, ez a legrégebbi magyar szó, verés járt a kimondásáért

Egy tűtartó, ami felülírhatja a múltat

Egy sérült, pár centis csontdarab került a figyelem középpontjába, amely korábban nem ismert nézőpontból közelíti meg a magyar történelem és írásbeliség kezdetét. A jánoshidai tűtartón található rovásfelirat a Magyarságkutató Intézet szerint akár 1400 éves is lehet. Ez az időpont több mint négyszáz évvel előzi meg a Halotti beszédet, amelyet eddig a legrégebbi magyar nyelvemléknek tekintettek.

A felfedezést Fehér Bence, a Klasszika-filológiai Kutatóközpont igazgatója ismertette. Véleménye szerint a rovásjelek magyar nyelven is értelmezhetők, ami alapvető kérdéseket vethet fel a korai magyar nyelvű írásbeliség időbeli határaival kapcsolatban.

A tű és az Üngür: egy mágikus mondat

A felirat így hangzik: „Baszjad Izüt”. Fehér Bence értelmezése szerint ez a mondat azt jelenti: „Tű, győzd le Üngürt.” Az Üngür egy démonikus alak lehetett, a szöveg pedig egyfajta átokűző formula. A tű mint eszköz a varázslat részévé vált – a felirattal együtt olyan mágikus erőt tulajdoníthattak neki, amely képes legyőzni a gonoszt.

A rovásírás sajátosságai – például a magánhangzók jelölésének hiánya – miatt a szöveg megfejtése vitatott, mégis fontos kiindulópont lehet a korai magyar és török nyelvi kapcsolatok, valamint a szavak jelentésváltozásának kutatásában. Míg a korábbi értelmezések török eredetet feltételeztek, az új megközelítés a magyar nyelvi kapcsolatra irányítja a figyelmet.

A szó, ami régen győzelmet jelentett – és ma már a helyesírás sem mentené meg

A mondatban szereplő kulcsszó, a „b*sz” – amely évszázadokkal később egészen más jelentést kapott – eredetileg az ótörök bas- igéből származik. A jelentése: nyomni, leigázni, legyőzni. A szó eredeti használata valószínűleg harci vagy rituális összefüggésben történt, például démonűző szöveg részeként, és semmi köze nem volt ahhoz a jelentéshez, amelyért évszázadokkal később már büntetés járt.

Ez a nyelvi változás kiválóan példázza, hogy a kiejtés, a jelentés és a helyesírás folyamatosan alakulnak. Egyetlen szó sem rögzül véglegesen egy adott jelentésben – jelentéstartalmát idővel a kulturális környezet, a használati szokások és az értelmezési keretek is formálják.

Egy mondat, ami nyomot hagyott

A „Baszjad Izüt” felirat egy olyan korszakra emlékeztet, amikor a tárgyakba vésett szavaknak mágikus vagy védelmező szerepet tulajdonítottak. A nyelv a mindennapi élet és a hitvilág szerves része volt – a szó ereje valóságformáló erőként működött. Mielőtt trágár jelentést társítanánk hozzá, fontos tudni: ezek a szavak eredetileg a világra gyakorolt hatás eszközei voltak, nem sértések.

Ha valóban magyar nyelvű a szöveg, a jánoshidai tűtartó gyökeresen átrajzolhatja a magyar írásbeliség kezdeteiről alkotott képet. A felfedezés nem kizárólag nyelvészeti szempontból érdekes – azok számára is figyelemre méltó, akiket a történelem, a szavak eredete vagy a tárgyi kultúra rejtett történetei foglalkoztatnak.

Forrás: Blikk