Lerántották a leplet egy kínai étterem sötét titkairól, a kukából kellett kivenni a használt tányérokat

Hazánkban is népszerűek a kínai gyorséttermek, és bár ma már nem olyan olcsók, mint akár még néhány éve is, a pirított tészta – mézes-csípős csirke kombinációra sokan ellágyulnak. A konyhákba azonban csak kevés magyar lát be, egy youtuber azonban most megosztotta tapasztalatait.

A fiatalember intézetben élt, és nyári munkára jelentkezett az étterembe, ahol már az elején kiderült, nem lesz sétagalopp a 7-től este 22-ig tartó munka, ami vasszigorral felügyelt a tulaj, aki ha nem volt ott, kamerán követte az eseményeket. Szabadnap nem volt, bejelentés szintén nem, ám ha valakinek ez nem tetszett, annak megmutatták az ajtót.

Spórolás mindenek felett

Amellett, hogy rengeteg volt a munka, és finoman szólva sem volt patyolattiszta a konyha, a szükséges eszközök sem álltak rendelkezésre. Mint elmondta, az érkezése előtt gyakorlatilag nem takarítottak semmit, az elszívókon vastagon állt a zsiradék, koszos volt a padló, a hűtőkben szétfolyt a húslé, így amikor felvették, a kosz felszámolása volt az első dolga. Ám ehhez csupán egyetlen mosogatószert biztosítottak meg szivacsot, ezeket is 1 hónapra.

Zsíroldóra már nem akartak pénzt adni, azt a munkavállalónak saját pénzéből kellett venni. Kesztyűt szintén nem adtak, így azt is magának kellett biztosítania, ha nem akarta, hogy lemarja a kezét a súrolószer. Az egyszer használatos tányérokat is el kellett mosni, amit előzőleg a kukákból is kiszedtek, ezzel is spórolva a költségeken.

Ételt ugyan biztosítottak a munkavállalónak, a minősége pedig szerinte jobb volt, mint a mostani kínai éttermekben, mégis a tulajok soha nem ettek abból, amit ott készítettek, ők ugyanis „disznó kajának” tartották a pultban kapható ételeket, ami szerintük a magyar ízlés szerint lett összeállítva, és tele van szénhidráttal, cukorral, olajjal. Így aztán maguknak külön ételt készítettek, javarészt friss zöldségeket és húst.

Fontos ugyanakkor hozzátenni, hogy ez csak egyetlen étterem (ami azóta már megszűnt), így általános következtetéseket sem szabad levonni belőle, mindenesetre ezek a tapasztalatok valóban sokkolóan hathattak egy magyar szemlélődő számára: