Így hívják Kínában Jézust Krisztust, sosem találnánk ki magunktól

Kína, a távoli egzotikus birodalom

Kína nagyon távoli és egzotikus ország - a szokásaik, a kultúrájuk, a nyelvük legalább annyira messze van az európaitól, mint a földrajzi távolság, ami elválaszt minket. Talán az egyik legérdekesebb dolog velük kapcsolatban a nyelvük, ami teljesen más logika mentén épül fel, mint az Európában beszélt nyelvek.

A kínai nyelv - pontosabban nyelvek - furcsaság minden bizonnyal akárkinek feltűnik, aki hallja, esetleg látja leírva. A furcsa, bonyolult ábrák nem egészen európai értelemben vett betűk: a lehető legritkább esetben jelölnek hangot, sokkal inkább szavakat, fogalmakat - tulajdonképpen hieroglifaként is értelmezhetjük őket, ugyanis csak akkor tudjuk elolvasni, ha ismerjük magát a karaktert, a szó kiejtéséhez pedig egyáltalán nem ad semmilyen támpontot, vagyis nem hangjelölő írás.

Nyelvi furcsaságok

Ebből a logikából követezik az is, hogy tulajdonképpen minden olyan kínai szó, ami nem a "sajátjuk" (például egy idegen ország elnevezése) az jelent valamit, azon túl is, hogy csak ennyi lenne, hogy "népnév+ország".

Magyarország neve például ilyetén módon azt jelenti, hogy a "hunok fog-haszna" (haszon mint profit) - meglehetősen furcsa elnevezés, amiből azért még akar egy pár a kínai nyelvben.

Jézus Krisztus távol-keleti kalandjai

Nah de mi a helyzet például az emberiség egyik valaha élet legjelentősebb személyével, Jézus Krisztussal? A kínai állampártnak nem éppen a kedvence a vatikáni vezetés alatt álló katolikus egyház, de ez persze nem jelenti az, hogy ne lennének keresztények Kínában, vagy egyáltalán ne tudnának Jézus Krisztusról (a legtöbb forrás szerint a kereszténység Kínában már a 7. században megjelent).

Jézus Krisztus neve kínaiul leírva így néz ki: 耶稣基督

Mint említettük, a kínai nem hangjelölő írás - és akkor itt bejön egy csavar. Néha ugyanis kénytelen az lenni: gyakran igyekeznek olyan kínai szótagokat választani, amelyeknek a kiejtése hasonlít ahhoz az eredetihez, ahonnan jövevényszóként átveszi, és itt is ez történik az első két karakterrel (耶稣), amik voltaképpen fonetikus karakterek, kifejezetten külföldi szavak átírására lettek bevezetve, így az a név első fele itt is csak szimplán "Jesu", a második rész viszont már összetettebb.

A "Krisztus", a név második része (基督) nagyjából "Jidu"-nak hangzik, és itt már nem hangutánzásról van szó, hanem van kínai értelme is: az első karakter alapot vagy alapítványt jelent, a második pedig felügyelőt, vagy vezetőt - a teljes név tehát "Jézus, az alapok vezetője", ami azért igen szépen visszaadja a keresztény hitben betöltött központi szerepét. 

Kereszténység Kínában: