Forgács Gábor nagyon félt a haláltól, az orvos két végzetes diagnózist is közölt vele

Forgács Gábor évekig küzdött daganatos betegségével, páratlan humora és életfelfogása viszont számos nehézségen segítette át. A végső csatát mégsem nyerhette meg, hétfőn érkezett a szomorú hír, 76 éves korában elhunyt a legendás nevettető.

Sosem titkolta betegségét, sőt, kendőzetlen őszinteséggel beszélt róla, ami sorstársainak kapaszkodót, vigaszt nyújthat a halála után is. Azt azonban nem tagadta, micsoda érzelmi viharok dúltak benne, amikor közölték vele a diagnózist:

„Csináltam magamnak kettő darab rákot, és ezekkel kezeltettem magam. Tulajdonképpen három orvoscsapatnak adtam feladatokat, ez ilyen játék volt. A játék lényege, hogy engem kellett megmenteni. Tekintettel arra, hogy két olyan rákom volt – egyikből derült ki a másik –, mind a kettő, úgynevezett 5/5-ös, aprósejtes, gyors lefolyású, amibe elvben külön-külön is illett volna már belehalni. De ez a három orvoscsoport úgy döntött, hogy nem hagy meghalni. Igaz, nagyon megszenvedtem ezt a dolgot, mert négy nyitott operációt végeztek, a legrövidebb volt 6,5 óra a leghosszabb 9 óra volt. Ez a három orvoscsoport csinált bennem rendet.”

„Nagyon féltem a haláltól, sokszor ébredtem vizesen, és mikor tavaly ezt mind végigcsináltam, azt a szenvedést, amin keresztül mentem, ez megszűnt… úgy fogom fel, hogy amit most csinálok, az egy bónusz, mert ezeknek a túlélése, már ez is csoda”

– mondta korábban a Lutter Imrével folytatott beszélgetésében.

„De én átgondoltam a dolgot és azt mondtam, hogy volt 72 csodálatos évem, ha meg kell halni, hát meg kell. Ember még nem született, aki túlélte volna a saját halálát. Az, hogy valaki mikor és hol hal meg, az egy privát szerencse, vagy pech”

– mondta, hozzátéve, hogy isteni volt megpróbálni elviselni a szenvedéseket, hogy „hátha lesz még egy kicsi jó”.

„Egyetlen egy cél volt, jó lenne még élni egy kicsit.”

Bevallása szerint nem tudta komolyan venni a betegséget, hozzátéve, hogy a kemoterápiát is végigviccelte. Ekkor fordult hozzá egy orvos:

„Gábor, az Isten áldja meg, értse meg, hogy ön halálos beteg, most megpróbáljuk önt megmenteni.”

Ennek ellenére is pozitívan állt a dolgokhoz és próbálta a maximumot kihozni betegsége idején is:

„Elkapott néha a boldogság, van dolgom, tudok pénzt keresni, a gyerekem és az unokáim egészségesek, egy nagyon csodálatos párom van, jól megvagyok…hát persze, előbb utóbb meghalni is kell, de majd meglátjuk, még kíváncsi is vagyok rá.”

Forgács Gábor karrierjére is visszatekintett a hosszú beszélgetésben, és olyan élményekről számolt be, amikre később is szívesen tekintett vissza. Bejárta a világot, mindenhol belopta magát az emberek szívébe, és kitartóan hitt a szórakoztatás erejében.