Kórházba került a magyar olimpikon, műteni kellett

Hihetetlen izgalmakat tartogatott az idei párizsi olimpia Magyarország számára. Összesen 178 magyar sportolót küldtünk ki az ötkarikás versenyre, akik 20 versenyszámban mérték össze erejüket, gyorsaságukat és precizitásukat a többi ország delegáltjaival. Világszinten nagyon előkelő helyen végeztünk: összesen 19 éremmel távoztunk: 6 arany, 7 ezüst és 6 bronzérem talált a nemzetünk nagyjainál gazdára.

Ezek egyike volt Szilágyi Áron, aki egyénileg is óriásit küzdött, végül csapatban sikerült ezüstérmet szereznie.

Sokaknak feltűnt Szilágyi Áron furcsa mozgása, igyekezett úgy mozogni, hogy bal lábát kevésbé terhelje, most pedig ennek az oka is kiderült, melyet közösségi oldalán osztott meg egy hosszú posztban. A probléma évek óta fenn állt, azonban az olimpia előtt nem sokkal fellobbant a gyulladás és így kellett végig csinálnia a versenyt, ami emberfeletti teljesítményről és igazi vasakaratról árulkodik.

A párizsi olimpia befejezése után konzultált az orvosaival, akik végül a műtét mellett döntöttek.

Sokan aggódtak a lábsérülése miatt, beleértve őt magát is, azonban a felkészülés, a folyamatos edzés és a fokozott erőnlét elérése miatt eddig nem volt lehetősége és ideje hosszútávú megoldást keresni a problémájára, egésze eddig, amikor is belátta, hogy a helyzet tarthatatlan. Ráadásul sokáig nem is szeretett volna a fájdalmairól beszélni, vélhetően, hogy ne kerüljön el a fókusz a sportteljesítményéről. A műtét szerencsére jól sikerült, Szilágyi Áron egy begipszelt lábas kórházi fotóval nyugtatta meg az embereket.

Szilágyi Áron tovább akarja folytatni a vívást, de most a legfontosabb az egészsége és ehhez sok pihenésre és nyugalomra van szüksége. Követőit így tájékoztatta az elmúlt hónapok történéseiről:

Nincsen semmi baj a lábammal."

Bárcsak igaz lett volna július 31-én! De, talán pár hónap múlva már az lehet!

Az olimpiai csapatversenyen láthattátok, hogy bicegek, nehezen terhelem a bal sarkamat, szenvedek. Több éve krónikus gyulladással küzdök az Achilles-ín csontos tapadásánál, ami a legrosszabb pillanatban lobbant be. Szerencsére a felfokozott lelkiállapot, az adrenalin és a fókuszáltság nem engedte, hogy a fájdalom hátráltasson a páston, de egyértelművé tette, hogy erre a problémára hosszú távon megoldást kell találni.

Specialistákkal egyeztetve a műtéti beavatkozás mellett döntöttünk. A tegnapi napon sikeresen végre is hajtották rajtam az operációt. Hálás vagyok a Budai Egészségközpont csapatának, kiemelten Dr. Kynsburg Ákosnak és Dr. Tállay Andrásnak a munkájukért. Nagyon jó kezekben voltam.

A rehabilitációt kétszeresen ösztönözve kezdem meg. Egyrészt szeretnék a kisfiammal minél hamarabb szabadon rohangálni a játszótéren, labdázni a kertben, vagy bringázni a parkban, másrészt úgy érzem, a páston, vívóként is van még feladatom a következő években. A megfelelő állapot visszanyerése biztosan az egyik legnagyobb kihívás lesz a pályafutásomban, de érzek erőt ennek a harcnak a megvívásához.

A vívózseniről készült kórházi fotót, melyen bizakodóan mosolyog, itt tekintheted meg, innentől pedig remélhetőleg maga mögött hagyja az évek óta húzódó kellemetlenséget és a gyógyulás útjára lép: