Őrült botrány Nagy Feró koncertjén, a kegyetlen színpadi szóbeszédet saját maga cáfolta

A zenei botrányhősök már évtizedekkel ezelőtt olyasmiket műveltek a színpadon, ami a legtöbb jóérzésű embernél kiverte a biztosítékot, a vasfüggönyön innen azonban kicsit másképp működtek a dolgok. Voltak a tűrtek, a támogatottak és a tiltottak, utóbbiaknak sansza sem volt, az első csoportba tartozóknak pedig nehezített pályán kellett bizonyítaniuk.

Nagy Feró minden bizonnyal órákig tudna megállás nélkül mesélni arról, hogy mi mindent átélt az ezernyi fellépés során, de még számára is vannak olyan történetek, amikről azt állítja, hogy képtelen szóbeszédek. És mivel akkoriban még nem voltak kamerák, amivel mindent rögzíteni lehetett, ezért hamar szárnyra keltek a pletykák, köztük egy olyan is, ami egyszerre sokkoló és bizarr.

„Egyszer megérkeztünk egy vidéki művelődési házba, amely akkor a tanács, a mostani polgármesteri hivatal alá tartozott. Az engedélyt úgy kapták meg a művházasok, hogy összefogták a papírokat, így az illetékesek észre sem vették, hogy aláírták. Szóval, megérkeztünk a művházba, ahol az igazgató azzal fogadott, hogy »kedves művész úr, csak egy kérésünk lenne, a csirkés dolgot hagyják ki«”

– idézte fel Nagy Feró a Borsnak az előző évezredi történetet.

„Akkor hallottam erről először, azt sem tudtam, miről beszél. Milyen csirkés dolgot? »Maguk élő kiscsirkét darálnak a színpadon.« Micsoda? Mi a csirkékkel is humánusak vagyunk! Semmi közünk az erőszakhoz, gyilkoláshoz. Egyet ígérhetek, ez nem lesz! Később kiderült, hogy ez a rémtörténet Erdős Pétertől származott”

– tette hozzá a Beatrice frontembere.

Feró többször is megerősítette, hogy soha nem merült fel még csak ötletként sem ilyen barbárság közöttük, mégis rengetegszer kellett cáfolni, hiszen sokan elhitték a képtelen történetet. Nagy Feró szerint egyértelmű, hogy a Popcézár nem szerette a Beatricét, és egyszer azt mondta egy tévéműsorban, hogy ha rajta múlna, nekik a mai napig nem lenne lemezük.