A kubai színésznő levetkőzött, és formás, kerek mellei Ben Affleck eszét is elvették
Olvass tovább...
A rocksztárok kegyeit nem keresik annyian, mint amennyien az egykori karibi forradalmárét.
A rendszerváltás óta itthon is megszoktuk, hogy a politikai vezetők adott esetben gyakran változnak, azonban a nem demokratikus rendszerekben ez közel sincs így. Ott, ha valamilyen puccsot vagy forradalmat követően létrejött valamilyen demokraták által totalitáriusnak címkézett rendszer, a vezető általában vezető is maradt egészen addig, amíg nem jött újabb puccs vagy forradalom - már ha jött.
Olvass tovább...
A 20. század egyik ilyen legikonikusabb vezetője nem más volt, mint a kubai Fidel Castro, aki valószínűleg a 20. századi kubai történelemnek a legnagyobb hatású alakja, még úgy is, hogy pólókon inkább kollégája, Ernesto "Che" Gueavara arcképe tűnik föl gyakrabban.
Fidel Castro már az egypártrendszer kiépítését megelőzően, 1959-től az ország miniszterelnöke volt, 1965-ben lett a Kubai Kommunista Párt első titkára, ő építette ki az egypárti szocializmust a festői szépségű trópusi országban. Kuba tengerpartjai egyébként így néznek ki, nem éppen az a klasszikus szovjetromantika, lássuk be:
Fidel Castro annyi évig vezette Kubát, amire mi magyarok azt mondjuk, hogy még gombócból is sok: 50 évig volt a szigetállam első számú vezetője, amikor 2008-ban egészségi állapotára hivatkozva lemondott elnöki és hadvezéri posztjáról (öccse, Raúl követte a pozíciókban), nála régebb óta hivatalban lévő államfő csak kettő volt, II, Erzsébet, és IX. Ráma, Thaiföld királya.
Olvass tovább...
Fidel Castro a világpolitika ikonikus alakja volt: nagyon szeretett szivarozni (kubaiként ez nem meglepő), és legendásak voltak több órás beszédei, melyeket néha az ENSZ-ben is előadott, 1960-ban például 4 és fél órán (!!!) keresztül tartott beszédet a nemzetközi tanácsban.
Az alábbi videóban (amit IDE kattintva megtekinthetsz) összeszedték, hogy hány világvezetővel találkozott hivatali ideje alatt, és bizony színes a lista, Szaddám Husszeintól Hszi-Csin Pingig:
Az egészen biztos, hogy Kuba mindig is kilógott a szocialista államok sorából: ha nekünk régebben építőtábort kellett volna választani, mindent megtettünk volna, hogy az NDK helyett a kubai tengerparton építsük a szocializmust.