Leszakította az arcunkat a népszerű mozifilm következő része, lehetséges prémium folytatást csinálni egy alapból is jó alaptörténetnek

Bár a filmekkel foglalkozó orgánumok a Barbie és az Oppenheimer párharcával voltak elfoglalva, azonban a két filmen kívül is bőven voltak olyan alkotások, amelyekre minden túlzás nélkül várt a nagyközönség. Horror szcénában ez minden bizonnyal a Beszélj hozzám, a Félelem fészke (ennek a megnézésével még adós vagyok) és az Insidious: A vörös ajtó volt.

A film az ötödik, a sorban, előtte már négy részen át követhették az emberek a természetfelli rémséges ámokfutását: Insidious – A testen kívüli (2010), Insidious – A gonosz háza (2013), Insidious – Gonosz lélek (2015), Insidious – Az utolsó kulcs (2018).

A filmek zsenialitását mutatja, hogy az első négy rész összesen 26,5 millió dollárból készült el, az összbevétel pedig 540 millió dollár volt, így finoman szólva is folytatásért kiáltott a sorozat.

A színészek számomra nagy kedvencek és sokakat össze is zavarnak: a főszereplő férfit alakító Patrick Wilson egy másik nagyon sikeres széria főszereplője is, ő alakítja ugyanis a szintén világhírű Démonok között és az Apáca című filmek paranormális nyomozót, Ed Warrent. Filmbéli partnere, az aggódó édesanya Rose Byrne, aki lubickol a szerepében. A filmek kicsit összevissza mennek, középső két része spin-orffnak is tekinthető. Az első két részben a Lambert házaspár fia, Dalton kómába esik és testét démoni teremtmények akarják maguknak megkaparintani. Az ötödik film a már felnőtt fiú sorsát meséli el, akivel (nem meglepő módon) egész életében furcsa dolgok történnek és bizony kiderül, hogy nem volt teljesen sikeres az az ördögűzés.

Az eltitkolt családi emlékek felszínre kerülnek és egy minden eddiginél démonibb erővel kell szembeszállniuk a szereplőknek. Elise, akiről a harmadik és a negyedik rész szól, sajnos már nem tud nekik segíteni, így minden erejüket összeadva, egy családként kell vállvetve küzdeni a démonokkal. Spoilermentes kritikát terveztem írni, így azt, hogy sikerrel járnak-e, nem fogom elárulni.

Ha az ember azt hinné, hogy elfáradt a történet, akkor nem is tévedhetne nagyobbat. A jelenetek ijesztőek, a katakteren jellemvonásai kidolgozottak, a vágóképek, a zene, az operatőri munka és a rendezés is páratlan, már ami a horror műfaját illeti.

Aki szereti az efféle borzongós szórakozást, annak kihagyhatatlan, de úgy gondolom, hogy a démonok szerelmeseinek ezt mondanom sem kell, hiszen maguktól is rohantak a moziba megnézni. Egyébként idén érkezik a fent említett Apáca című, iszonyúan para film folytatása is, az is kihagyhatatlan mókának ígérkezik.