Az év legjobban ajnározott filmje akkora bukás lett, hogy előbb vállalnánk be a démoni megszállást, mintsem még egyszer megnézzük

Hatalmas várakozással ültem be a Beszél hozzám című alkotásra, melyről rengeteg kritikát és véleményt elolvastam már. Páratlan, grandiózus, műfajában egyedülálló. Nekem annyi kérdésem lenne, hogy akik ezt írták, azok pontosan melyik filmet nézték?

Aki nem tudná a történetet, annak gyorsan leírom: egy bebalzsamozott kezet megfogva azt mondva, hogy Beszélj hozzám (ami ugye a film címe is) megjelenik egy szellem. Ha azt mondod neki Beengedlek akkor pedig meg is száll. Egy csapat fiatal ezt szórakoztató programként űzi suli utáni kikapcsolódás gyanánt, eköré szervezik a házibulijaikat is. Egyszer aztán rosszul sül el valami és velük maradnak az ártó szellemek.

A sztori nem túl acélos, ellenben valóban újító ötlet, rengeteg potenciál lett volna benne. Szomorú, ha egyébként sokat dolgoztak rajta és úgy lett ilyen összecsapott, mindenesetre számomra érthetetlen a rengeteg pozitív visszajelzés, amit a film kapott.

„Ne siess, halj meg lassan” - Gyilkos lajhár mészárolja a tiniket az év legelborultabb horrorfilmjében, amire senki sincs felkészülve

Olvass tovább...

Nagy rákfenéje a filmes világnak, hogy nehezen veszi fel a fonalat a világ haladásával. Ahogy jóideig nem tudtak egy épkézláb, valóban hihető női karaktert megfilmesíteni, úgy van ez a mostani felgyorsult világban elképesztően gyorsan változó fiatalokkal is. Egy darab szimpatikus szereplő nem volt a filmben, mindenki személyiség nélküli és azzal jelezték a szereplők fiatalságát, hogy egy halomba pakoltak olyan szavakat mint zsír, básnya, szétadom, csapassuk, cringe és társai, mindezt azonban olyan sorrendben és olyan szituációkban, ahogyan azt egy élő és lélegző fiatal nem használná, szerintem még démoni megszállottság alatt sem.

Gondolataik az esti bulin kívül nincsenek, videóznak mindent, ami él és mozog, legyen az gyilkosság, vagy egy kutyával történő epilepsziás smárolás. A filmre azt írták, hogy gyászhorror, ami egy nehéz és kényes műfaj, viszont igen hálás téma.

Itt ez kimerült annyiban, hogy a főszereplő, aki az idegesítő skálán megugrotta a tízből tizenkettőt, nonstop egy random család nyakán lóg, hogy ne kelljen az apjával beszélnie. Majd indokolatlan ruhákban körbehaknikzza a házibulikat mindenkinek elsírva a bánatát, nehogy a néző 1 percre is elfelejtse, hogy gyászol.

A történések közül nagyjából semmi nincs megmagyarázva, a vége egy a film közepén elhangzó komolynak szánt mondatra reflektálva vár valamiféle katarzisra, de aki ezen meglepődik, annak ajánlom inkább a Baba tv holdas napocskás elalvós műsorát.

Hogyan került hozzájuk a kéz? Kinek a keze? Mi volt a film elején szereplő jelenet és mi köze van a film többi részéhez?

Aki valóban minőségi gyászhorrort szeretne nézni, annak az ajánlom Az örökséget, akit pedig az emberek és a túlvilág összefonódásáról nézne filmeket, annak az Egyenesen át tökéletes választás lesz. Ahol ez a film talán jó lehetne, az egy ivós játékkal egybekötött vetítés: ahányszor kellemetlenl érzed magad nézőként, dobj be egy felest. A 10. percnél részeg leszel.

Az pedig szintén megérne egy kört, hogy hogyan lehet ennyire brutálisan jó előzetest csinálni egy ilyen mozifilmhez?