„Ha néha ivott egy kicsit, az rá úgy hatott, hogy szörnyen bánatos lett.”
Ha az ember csak barangol a világhálón és összetalálkozik Szécsi Pál valamely darabjával egy egyedi és csodálatos hangú énekes előadását látja. Egy emberét, akiből árad az élet szeretete. Ugyanakkor a tragikus, nehéz gyermeksors nem múlt el nyomtalanul. (Édesapját 1945 januárjában agyonlőtték. Az özvegyen maradt édesanya gyermekeit előbb nevelőszülőkhöz adta, majd 1956-ban Ausztrián át az Egyesült Államokba disszidált.)
A feldolgozatlan események, a szellemében dúló, szerteszét heverő érzések belülről emésztették. Erről is árulkodik az a tény, hogy ha Szécsi Pál ivott, egy jókedélyű, életszerető emberből egy depressziós, élettagadó ember lett. A túl nagy kontraszt mindig rávilágít egy vagy több korábbi esemény, történés feldolgozatlanságra.
„Annyiból benne volt a levegőben, hogy Pali már többször kísérelt meg öngyilkosságot, nem mintha lett volna valami világfájdalma. Rá így hatott az ital. Ha néha ivott egy kicsit, az rá úgy hatott, hogy szörnyen bánatos lett. Amikor teljesen kijózanodott, akkor azt mondta: »Mi a fenét akartam? Miért akartam öngyilkos lenni?« Fél évben egyszer berúgott, de akkor úgy, hogy öngyilkos akart lenni”
– mondta Poór Péter a Borsnak előző év végén, aki az 1967-es Táncdalfesztiválon ismerkedett össze az énekessel.
Poór Péter hozzátette, Szécsi ritkán ivott, akkor viszont nem tudta abbahagyni.
Az öngyilkossághoz, amelyet Szécsi Pál igen fiatalon, 30 éves korában követett el, hozzájárult a nagy szerelem, Domján Edit elvesztése. Mint a Helyi Témának Szécsi Pál testvére, Szécsi Katalin elmondta:
„Pali halálának kulcsa ebben a szerelemben volt. (...) Olyanok voltak, mint akik a föld fölött lebegnek, ebben a szerelemben nem volt semmi súly. Palinak és Editnek nem sok idő jutott, viszont azt teljesen kihasználták, minden percét és rezdülését megélték.”
Rá emlékezünk e pár sorral, az énekesre, aki az 1967-es Táncdalfesztivált megnyerte. Rá, aki ma lene 75 éves. Kár, hogy nem volt több tánc...