Hihetetlen leletre bukkantak az egyiptomi sírokban: így gyógyították az egyik legsúlyosabb sérülést

A tűz felfedezése a történelem előtti idők hajnalán nemcsak az állandó fényt és a meleget hozta el az emberek számára, hanem az égési sérülések miatti baleseteket is. Meg kellett hát tanulniuk, hogyan kerüljék el ezeket, vagy ha már megtörtént a baj, miként tudják enyhíteni a fájdalmat. A 3500 évvel ezelőtt egyiptomi feljegyzések szerint a korabeli orvoslás már képes képes volt hatásosan kezelni az égett sebeket. Az egyiptomi orvosok növényekből, különböző állati eredetű termékekből és ásványi anyagokból készítettek gyógyszereket. Mágia és vallási szertartások alkalmával ezekkel igyekezték orvosolni a legsúlyosabb eseteket. 

Egy sírban talált falfestmény szerint fiú csecsemők anyjától származó anyatejbe áztatott gyolcsot is használtak az égett sebek kötözésére. Szakértők szerint a lányos anyák tejét nem tartották erre a célra megfelelőnek. Azt hitték, hogy az utódok neme meghatározza a tej összetételét.

Az anyatejes kötözés olyan hatásosnak bizonyult, hogy alkalmazását évszázadokon keresztül folytatták.

Egy Kr.e. 1500-ból fennmaradt papirusz is említi az égési sérülések mézzel és zsírral történő kezelését. Emellett iszap, ürülék(!), olaj és növényi kivonatok alkalmazásának leírását tartalmazzák az ősi feljegyzések. Az égési sérülések gyógyítására mézet, aloét és csersavat is használtak. 

Az ókori egyiptomiak nem ismerték a mikroorganizmusokat, de rájöttek, hogy a méz és a penészes kenyér valamilyen módon megakadályozzák a fertőzéseket az égési sérülések esetén. Fájdalomcsillapításra kakukkfüvet, ópiumot és nadragulyát használtak. Utóbbi erősen mérgező növény, ezért a pontos adagolását szakemberre kellett bízni.

Az ókori Egyiptom orvostudománya kezdetleges volt, de korántsem hatástalan. A fokhagymát és a hagymát tudatosan használták egészségmegőrzés céljából és úgy gondolták, hogy ezek enyhítik az asztma tüneteit. 

Az ókori egyiptomi sebészek sebeket varrtak, csonttöréseket állítottak helyre. Arra is képesek voltak, hogy a beteg végtagokat amputálják és ezáltal megmentsék egy ember életét. Persze bőven érte csalódás is a korabeli gyógyítókat, pontosan tudták, ha egy sérülés olyan súlyos volt, hogy a beteg menthetetlenné vált. Ám ilyenkor is igyekeztek mindent megtenni annak érdekében, hogy a halál pillanatáig enyhítsék a szerencsétlenül járt társuk szenvedéseit.

Az ókori egyiptomi orvoslásról izgalmas ismeretek mutat be az alábbi videó:

Forrás: PubMed