Nagyon furcsa dolog történt a Holddal, nyugtalanító, hogy nem sejtik az okát
Olvass tovább...
Égi kísérőnk az anyabolygó ellen fordul, ám szerencsére ez csak a képzelet szüleménye.
Az univerzum hatalmas, és számos bizonyítékát láttuk már annak, hogy bármi megtörténhet nem csupán a galaxisunkban, de még a naprendszerünkben is. Így bármelyik szimuláció egyszer akár még a valóságot is jelentheti.
A Hold keletkezését egyébként is kataklizmikus körülmények jellemezték, amikor nagyjából 4,5 milliárd évvel ezelőtt a még fiatal Föld egy kisebb, nagyjából Mars méretű bolygóval ütközött. A kiszakadó anyagból végül idővel kialakult a Hold, amely nem mellesleg minden évben egy kicsit távolabbra kerül bolygónktól, egészen pontosan 4 centiméterrel.
Olvass tovább...
Ez nem tűnik soknak, ám a csillagászati léptékek emberi korban nem igazán mérhetők, így évmilliárdok múlva már komoly hatást jelent majd az egyre növekvő távolság, amely többek között az árapályt is befolyásolja, és ami miatt egy napon a két égitest keringési ideje kiegyenlítődik.
[[cikkk2]]
Már az első hónapokban óriási cunamik és földrengések tizedelnék meg a lakosságot, majd egyre több vulkán törne ki, végül a Hold már olyannyira közel érne, hogy mindennapossá válnának a teljes napfogyatkozások.
Végezetül azonban a Hold nem ütközne a bolygónkkal, hanem a Roche-határt elérve az árapályerők miatt gyakorlatilag apró darabjaira szakadna, majd gyűrűt képezne a Föld körül. Így ha lenne bárki is, aki mindezt túlélné, már a felszínről is igazán csodás látványban lenne része, távolról pedig leginkább a Szaturnuszhoz hasonlítana a Föld, ami persze a megsemmisülő Holdunk számára sovány vigasz lenne.