Kitálalt az űrhajós: olyan hátborzongató hangot hallott a Hold sötét oldalán, amitől egyből megállt benne az ütő

Esténként, ha felnézünk az égre, láthatjuk a Holdat, amit 1969. július 20-án sikeresen meghódított az emberiség, mikor Neil Armstrong az Apollo–11 keretein belül első emberként ott hagyta a lábnyomát az égitest felszínén. Egészen hihetetlen, hogy sikerült ezt elérnünk, ráadásul a NASA újabb missziókat tervez, és a hosszú távú tervek között szerepel egy bázis kialakítása is a Holdon – de biztos, hogy ez egy jó ötlet?

Nem sokkal az Apollo–11 előtt volt egy „főpróba”, az Apollo–10, aminél Eugene A. Cernan, Thomas P. Stafford és John W. Young űrhajósok tesztelték a viszonyokat, illetve a küldetés teljesíthetőségét szinte a létező összes szempontból. Szerencsére nagyjából minden rendben ment, de mikor a Hold sötét oldalához érkeztek, elég furcsa dolog történt, amit hirtelen még a szakemberek sem tudtak hova tenni megrökönyödésükben.

Hátborzongató, fütyülés-szerű zúgást lehetett hallani a kommunikációs egységekben, amit a „világűr zenéjeként” jellemeztek az asztronauták, akik érthető módon elsőre eléggé megrémültek a zajtól.

Miután az űrhajósok kitálaltak erről a központnak, és megbeszélték, hogy mindenki tapasztalta ezt a jelenséget, elkezdtek gondolkodni, hátha találnak egy egyszerű, logikus magyarázatot. Arra jutottak, hogy valószínűleg sima jelzavarról lehetett szó, szóval nem földönkívüliek figyelmeztették őket egy lehetséges veszélyre, hanem csupán az interferencia lehetett a hunyó – ettől függetlenül utána felkészítették a társaikat a vérfagyasztó jelenségre.

Az esetről készült hangfelvételeket több évtizeden keresztül őrizték, de végül felkerültek az internetre – itt lehet meghallgatni a „világűr zenéjét”, ami valóban elég félelmetes, és hosszú távon minden bizonnyal határozottan idegesítő is: