Kiderült, miért olyan hosszú az emberi gyermekkor, fontos előnye van evolúciós szempontból

Evolúciós szempontból régóta fejtörést okoz az a tény, hogy más fajokhoz képest az emberek csak lassan érik el a felnőttkort. Logikusan nézve a dolgot, hatalmas kockázatot rejt a fajunk fenntartása szempontjából, hogy sok éven át képtelenek vagyunk az önellátásra és ahhoz is legalább 12-14 év kell, hogy szaporodóképes korba lépjünk. Ennek ellenére a bolygó egyik legsikeresebb faja vagyunk. Mi erre a magyarázat?

A legtöbb tudós úgy véli, a hosszú gyermekkornak nincsenek nagy előnyei és a megnyúlt fejlődési periódus valamilyen más, fontos folyamat mellékterméke lehet. A legnépszerűbb elmélet szerint az intelligencia miatt fizetjük meg azt az árat, hogy a védtelen emberi gyermekkor egy évtizednél is hosszabb lett. 

Az agy fejlődése sok időt vesz igénybe, és ennek a fejlődésnek a nagy része a születés után következik be. Tény, hogy sokkal okosabbak vagyunk annál, hogy csak vadászatra, gyűjtögetésre, szaporodásra legyünk képesek.

Társadalmakat építünk, szociális hálót tartunk fenn, folyamatosan fejlesztjük a technológiai ismereteinket és eközben már nem azzal kell foglalkoznunk, hogy honnan szerezzük be az élelmet, mert mások megteszik ezt helyettünk.

Ehhez azonban komoly szociális kapcsolatok kialakítására van szükségünk, amit meg kell tanulnunk. Minél tovább tanulunk, annál sikeresebbek lehetünk benne. 

Nem titok, hogy a gyerekek gondolkodása eltér a felnőttekétől, az emberek hajlamosak ezeket a különbségeket hiányosságoknak tekinteni, amelyeket le kell küzdeni, pedig szó sincs erről. 

David F. Bjorklund amerikai pszichológia professzor bebizonyította, hogy gyermeki és a felnőtt agy közötti különbségek nem véletlenül alakultak ki és fontos előnyeik vannak. Több példát is hoz: a gyerekek jellemzően túlbecsülik saját képességeiket, ami a kudarcok ellenére is fenntarthatja motivációjukat, és végül sikerhez vezetheti őket. 

Korlátozott információfeldolgozó képességük segítheti őket a nyelvtanulásban, mert arra kényszeríti őket, hogy az alkotóelemekre összpontosítsanak, és onnan építkezzenek felfelé. Ezzel szemben a felnőtt nyelvtanulók egyenesen a szemantikához ugranak, és gyakran nem sajátítják el a mögöttes nyelvtani struktúrákat sem, ami megkönnyítené a tanulást. 

Az egészséges gyermekkori játék pedig elősegíti a későbbi szociális kompetenciák megerősödését. Ilyen például a csapatmunkára való képesség, a kötekedő magatartás mellőzése és a tolerancia vagy az empátia képessége.

Forrás: American Scientist