Hajmeresztő látvány fogadta a tudósokat a rejtélyes hajóroncsban, nem számítottak ilyen kegyetlenségre

Régészek 14 vitorláshajó víz alatti roncsait azonosították a Bahamákon, amelyek a transzatlanti rabszolga-kereskedelemben vettek részt. Az egyik legnagyobb hajó 1860-ban süllyedt el 400 rabszolgával a fedélzetén. Ezen kívül kisebb hajókat is találtak, amelyek rabszolgákat szállítottak cukor-, kávé-, gyapot- és dohányültetvényekre Észak-Amerikában és a Karib-térségben.

A roncsok nagy részét csak a 18. és 19. századi feljegyzések alapján azonosították, és még nem tárták fel őket. A kutatócsoport három roncsot már megtalált, de a pontos helyüket titokban tartják. A roncsok nem csak történelmileg fontosak, de fizikai tanúi is a szörnyű rabszolga-kereskedelemnek. A rabszolgákat kikötözve, lánccal a nyakukon szállították, élelmet pedig pont annyit kaptak, hogy túléljék a hosszú utat, vagy még annyit sem.

Eddig 596 roncsot azonosítottak az Abaco-szigetek északi részén, a legrégebbi 1657-ből származik. A rabszolga-kereskedelem alapvetően befolyásolta a Bahama-szigetek történelmét. A szigetek lakosságának több mint 90%-a afrikai származású.

A roncsok elhelyezkedése azt mutatja, hogy a Bahamák fontos kereszteződés volt Afrika, az amerikai délkelet, Kuba és a Mexikói-öböl között. A Bahamák északi részén található roncsok közül sok hajó akkor süllyedt el, amikor az amerikai kikötőkből dél felé tartottak.

A 18. és 19. században az Afrikából hurcolt rabszolgák életkörülményei borzalmasak voltak. A rabszolgák embertelen bánásmódban és kizsákmányolásban részesültek, és jogfosztott helyzetben éltek. Afrikában rabszolgasorba kényszerítették az embereket razziák, háborúk, vagy akár adósságcsapda révén. Családokat szétválasztottak, és a rabszolgákat embertelen körülmények között szállították hajókon az Atlanti-óceánon keresztül.

Mikor embertelen körülmények között megérkeztek az új világba a rabszolgákat kegyetlenül kizsákmányolták a mezőgazdaságban, ültetvényeken, házimunkában, és más iparágakban. Hosszú órákat, kimerítő munkát végeztek kevés pihenőidővel. Gyakran verésnek, megaláztatásnak voltak kitéve. Nem volt joguk a tulajdonhoz, oktatáshoz, családalapításhoz, vagy a szabad vallásgyakorláshoz. Rossz higiéniai körülmények között éltek, és nem volt hozzáférésük megfelelő élelemhez és orvosi ellátáshoz.

A rabszolga-kereskedelem idején a rabszolgává tett afrikaiak mintegy 10%-a halt meg évente a kubai ültetvényeken.

A kutatók a következő lépésként néhány roncshoz merülnek, hogy megnézzék, mi maradt meg. A roncsok sokan sekély, meleg vizekben és "nagy energiájú zónákban" helyezkednek el, ami negatívan hatott a lelőhelyekre. A cél az, hogy rögzítsék, ami megmaradt, és kitalálják, hogyan lehetne jobban megőrizni a ritka maradványokat.

Forrás: Livescience