Az amerikai hadsereg nagyon benézte, a saját katonáikat atomozták le, felfoghatatlan hogy ez miként történhetett meg

Az Oppenheimer elsöprő sikere ismét ráirányította a közvélemény figyelmét arra, hogy az atombomba milyen óriási veszélyt jelent, miközben a béke egyetlen záloga is.

Ukrajnában sajnálatos módon még mindig tart az ukrán-orosz konfliktus, és sokan attól tartanak, hogy ha a helyzet eszkalálódik, akkor akár atomtöltetek, atombombák bevetésére is sor kerülhet, ami valószínűleg nem csak a harmadik világháború kitörését, hanem egyúttal a világ végét is jelentené. Az oroszok és az amerikaiak között jelenleg is rég nem látott, már-már az 50-es évek hidegháborús időit idézi a viszony.

Amerika volt a náci Németország legnagyobb szövetségese, a cáfolhatatlan bizonyítékok teljesen új színben tüntetik fel a II. világháborút

Olvass tovább...

Az 1950-es évek hidegháborús feszültsége tele volt irracionális döntésekkel, és a "John" hadművelet tökéletesen példázza ezt a korszakot. A Szovjetunió nukleáris fenyegetése akkoriban állandó rémként lebegett az Egyesült Államok felett, a lakosságot pedig "bukj le és takard el magad" (duck and cover) oktatófilmekkel készítették fel a lehetséges atomtámadásra.

A mából szemlélve egészen megmosolyogtató, egyrészt hogy rajzfilmes formában készítették el az oktatóvideókat, másrészt hogy bár sokan komolyan vették ezeket az instrukciókat, ezek a gyakorlatban aligha működtek volna. Íme az egyik leghíresebb "duck and cover" TV-reklám:

Eisenhower elnök idején a felszíni atomrobbantások mindennapossá váltak a nevadai sivatagban és a Bikini-atollnál. Azonban ezek a tesztek csak a megtorlásra adtak választ, nem a megelőzésre. Ezért az amerikai hadsereg kifejlesztett egy kis, 1,5 kilotonnás robbanófejet, amit vadászgépekre is lehetett szerelni. A cél az ellenséges bombázók megsemmisítése volt még a támadás előtt.

Így jött el 1957. július 19., amikor Las Vegastól 100 km-re, a nevadai sivatagban öt bátor katona önként vállalta a kísérleti nyúl szerepét. Sindey Bruce ezredes, Frank P. Ball alezredes, Norman Bodinger őrnagy, John Hughes őrnagy és Don Lutrel mind a nukleáris robbanás elleni védekezés hatékonyságának tesztelésére jelentkeztek.

A "John" hadművelet sikeres volt: a katonáknak nem lett bajuk a robbanástól, ami megerősítette a hadsereg vezetését abban, hogy az atomrakéták használata biztonságos.

Az NPR 2012-es kutatása alapján a katonák meglehetősen hosszú életet éltek: Don Lutrel 63, John Hughes 71 évesen hunyt el, Frank P. Ball és Sidney Bruce 83 és 86 éves korukban, George Yoshitake pedig 2013 decemberében, 90 évesen.

A "John" hadművelet betekintést enged a hidegháború nukleáris őrületébe, ahol a pusztítás árán is igyekeztek megőrizni a biztonságot. A katonák bátorsága és Yoshitake áldozata emlékeztet a béke és a felelősségteljes tudományos kutatás fontosságára. Isten óvjon minket tőle, hogy megint beköszöntsenek az 50-es évek