Az amerikai hadsereg nagyon benézte, a saját katonáikat atomozták le, felfoghatatlan hogy ez miként történhetett meg

Az Oppenheimer elsöprő sikere ismét ráirányította a közvélemény figyelmét arra, hogy az atombomba milyen óriási veszélyt jelent, miközben a béke egyetlen záloga is.

Ukrajnában sajnálatos módon még mindig tart az ukrán-orosz konfliktus, és sokan attól tartanak, hogy ha a helyzet eszkalálódik, akkor akár atomtöltetek, atombombák bevetésére is sor kerülhet, ami valószínűleg nem csak a harmadik világháború kitörését, hanem egyúttal a világ végét is jelentené. Az oroszok és az amerikaiak között jelenleg is rég nem látott, már-már az 50-es évek hidegháborús időit idézi a viszony.

Az 1950-es évek hidegháborús feszültsége tele volt irracionális döntésekkel, és a "John" hadművelet tökéletesen példázza ezt a korszakot. A Szovjetunió nukleáris fenyegetése akkoriban állandó rémként lebegett az Egyesült Államok felett, a lakosságot pedig "bukj le és takard el magad" (duck and cover) oktatófilmekkel készítették fel a lehetséges atomtámadásra.

A mából szemlélve egészen megmosolyogtató, egyrészt hogy rajzfilmes formában készítették el az oktatóvideókat, másrészt hogy bár sokan komolyan vették ezeket az instrukciókat, ezek a gyakorlatban aligha működtek volna. Íme az egyik leghíresebb "duck and cover" TV-reklám:

Eisenhower elnök idején a felszíni atomrobbantások mindennapossá váltak a nevadai sivatagban és a Bikini-atollnál. Azonban ezek a tesztek csak a megtorlásra adtak választ, nem a megelőzésre. Ezért az amerikai hadsereg kifejlesztett egy kis, 1,5 kilotonnás robbanófejet, amit vadászgépekre is lehetett szerelni. A cél az ellenséges bombázók megsemmisítése volt még a támadás előtt.

Azonban nem tudták, hogy egy ilyen robbanás milyen hatással van az emberre. A kockázat túl nagy volt, hogy az ellenséges támadás helyett ők maguk irtsák ki a lakosságot.

Így jött el 1957. július 19., amikor Las Vegastól 100 km-re, a nevadai sivatagban öt bátor katona önként vállalta a kísérleti nyúl szerepét. Sindey Bruce ezredes, Frank P. Ball alezredes, Norman Bodinger őrnagy, John Hughes őrnagy és Don Lutrel mind a nukleáris robbanás elleni védekezés hatékonyságának tesztelésére jelentkeztek.

A "John" hadművelet sikeres volt: a katonáknak nem lett bajuk a robbanástól, ami megerősítette a hadsereg vezetését abban, hogy az atomrakéták használata biztonságos.

Az NPR 2012-es kutatása alapján a katonák meglehetősen hosszú életet éltek: Don Lutrel 63, John Hughes 71 évesen hunyt el, Frank P. Ball és Sidney Bruce 83 és 86 éves korukban, George Yoshitake pedig 2013 decemberében, 90 évesen.

Azonban nem mindenki volt ilyen szerencsés. Az amerikai kormány a kísérleti robbantások következtében bekövetkezett megbetegedések miatt több mint 16 ezer embernek 813 millió dollár kompenzációt fizetett ki. Ezen kívül rengeteg állat is pusztult el a tesztek során.

A "John" hadművelet betekintést enged a hidegháború nukleáris őrületébe, ahol a pusztítás árán is igyekeztek megőrizni a biztonságot. A katonák bátorsága és Yoshitake áldozata emlékeztet a béke és a felelősségteljes tudományos kutatás fontosságára. Isten óvjon minket tőle, hogy megint beköszöntsenek az 50-es évek

Forrás: Raketa.hu