Magyarország szomszédságában páratlan dolgot találtak a tenger mélyén, világszinten is ritka az ilyen

A Víz alatti Régészeti Intézet (ZAPA) régészei a szlovéniai Portorož partjainál egy víz alá süllyedt római kori kikötő maradványait tárták fel.

Portorož az olasz "Rózsa kikötője" név egyszerű fordítása. Portorož olasz neve azzal magyarázható, hogy a Bizánci Birodalom szinte az egész Adriai-tenger partvidékét, beleértve a mai Portorožt és a szomszédos Pirant is, a VII. századtól kezdve uralta. Portorož Pirannak köszönheti megjelenését, ahol az őskorban illír települések voltak, majd Kr. e. 178-ig kelta törzsek éltek itt, azután a Római Birodalom foglalta el.

A Római Birodalom legnagyobb rejtélyét még a rómaiak sem tudták megfejteni, inkább isteni kultuszt emeltek a misztikus képződmény köré

Olvass tovább...

A legfrissebb felfedezésen kívül korábban két másik római kori lelőhelyet is feltártak a környéken. Az elsőt 1998-ban fedezték fel, és egy gazdasági épületet tartalmazó település maradványaiból áll, a mai benzinkút közelében.

A második lelőhely ma már a tengerszint alatt van. 2004-ben és 2005-ben a régészek egy ősi halgazdaság alapjait vizsgálták. A sétányon, az egykori sótárolók mellett lévő két ősi medence maradványai még mindig láthatók felülről.

A búvárok most egy ősi település és egy halgazdaság maradványainak felfedezése után ősi kikötőre utaló nyomokat találtak, többek között árbocokat.

A Vízalatti Régészeti Intézet szerint a leletek megerősítik egy kis kikötő létezését, kikötőhellyel és egy faszerkezettel. Különösen fontosak az árbocleletek. A Bernardin Beach közelében talált faszerkezet a múltban hullámtörőként vagy a partra való csónakos kijutás eszközeként szolgálhatott.

A helyszínen található római kori rétegekben több mint 3000 kerámiatöredéket találtak: A kerámiaedények darabjai mellett a lelőhelyen egy vitorlaelemet, nagyszámú fa karót és két különböző árbocdarabot is felfedeztek.

A Kr. u. 3. és 4. század közé datált árbocok valószínűleg másodlagos használatban voltak, mint egy hajó kikötője vagy egy faépítmény tartógerendája.

Az első árboc fenyőfából készült. A megtalált darab körülbelül egy méter hosszú, és egy beépített tölgyfa csigával rendelkezik, míg a második árboc lucfenyőből készült, és körülbelül másfél méter hosszú.

Az intézet szerint az ókori árbocok és vitorlák leletei rendkívül ritkák, és az értelmezések elsősorban a kísérleti régészetre és a vizuális történelmi forrásokra, például domborművekre, szobrokra, rajzokra, festményekre, pénzérme-ábrázolásokra és mozaikokra épülnek.

Figyelembe véve a Földközi-tenger térségében legalább az elmúlt 20 év során előkerült leleteket, ezek az ősi árbocok hihetetlenül ritka példái.

A fából készült leleteket a restauráló létesítményben melamingyantával konzerválják. Az összes leletet átadják a pirani Sergej Mašera Tengerészeti Múzeumnak, amely más, Fizine környékéről származó leleteket is őriz.