Az ókori Egyiptomban különleges szerepet szántak a törpenövésűeknek, fontos istenségeket sem véletlenül ábrázoltak rendszeresen törpeként

Az ókori egyiptomi kultúra nem akadályozta meg az alacsony termetű embereket abban, hogy magas pozíciókat szerezzenek a társadalomban. A Georgetown Egyetem gyermekorvosa, az ókori Egyiptomban fellelhető törpék maradványait és ábrázolásait vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy tisztelettel tekintettek rájuk, és betegségüket nem tekintették testi fogyatékosságnak.

Több mint 100 olyan egészségügyi állapot ismert, amely törpeséghez vezethet. Az achondroplasia, egy genetikai rendellenesség, évente körülbelül 30 000 gyermek közül mintegy 1-et érint. Az achondroplasiában a test törzse normál méretű, de a végtagok rendkívül rövidek, a fej pedig szokatlanul nagy. Úgy gondolják, hogy az ókori Egyiptomban az achondroplasia volt a törpeség egyik leggyakoribb oka.

Az ókori gízai és szakkarai nekropoliszokban legalább 50 síron ábrázoltak különféle szakmákból származó törpéket. Voltak köztük ékszerkészítők, állat- vagy kisállat-kezelők, halászok, előadók és táncosok, ápolónők és szülésznők. Néhányan fontosabb pozíciókat töltöttek be.

A professzor elmondása szerint több elit törpe is volt, akik a fáraóknak dolgoztak, és pazar temetkezéseket kaptak. Egy Seneb nevű törpe, például, egy ilyen "elit" törpe volt, és halálakor pazar sírral tisztelték meg a piramisokhoz közeli királyi temetőben. Az ókori Egyiptomban a törpéket értékelték, és Harkhuf, a hadsereg tábornoka, például különleges megtiszteltetést kapott, amikor egy afrikai expedícióról értékes kincsekkel és exotikus táncokat bemutató törpékkel tért vissza.

Az ókori egyiptomiak több törpe istent is imádtak, köztük Ptah-t, az újjászületéssel és megfiatalítással kapcsolatos istenséget, akit néha törpeként ábrázoltak. Bes, egy másik isten, a szerelemhez, a szexualitáshoz és a szüléshez kapcsolódott.

Az ókori egyiptomiak toleránsak voltak más genetikai és egészségügyi rendellenességekkel szemben is. A fogyatékkal élők iránti tisztelet beépült a kultúra tanításaiba, és az idősekről, betegekről és nehézséggel bíró emberekről való gondoskodás erkölcsi kötelességként szerepelt. A bölcs embernek tisztelnie kellett azokat az embereket, akiket a sors nehézségekkel állított szembe.