Nem voltak börtönök az ókori Egyiptomban, de akkor mihez kezdtek a bűnözőkkel?

Bár az ókori Egyiptomban bizonyosan léteztek bűnözők, kevés bizonyíték van a tényleges börtönökre. Ehelyett azonnali büntetésekről – például korbácsolásról, megcsonkításról és halálról – írnak beszámolókat, és minden ítéletet a vezír döntött el.

Az ókori Egyiptomban a bűncselekménnyel vádolt egyént mindaddig bűnösnek tekintették, amíg be nem tudták bizonyítani ártatlanságát. A szabálysértéseket szigorúan büntették. A tanúk az egyiptomi bíróságokon is központi szerepet játszottak, és a tanúként való hazudozás súlyos vétségnek számított. A hamis tanúkat súlyos büntetésekkel sújtották, az amputációtól a vízbe fulladásig.

Egyiptomban a piramisok építése során a bűnözőket "állandó legénységnek" tekintették, akik kőtömböket vágtak ki a sziklákból. A gízai piramis 2 300 000 kőtömbjének kitermelése komoly következményekkel járt az elítéltekre, akiknek szinte napi szinten kellett dolgozniuk. A bűnözők neveit még ártatlanság esetén is megőrizték, ami véglegesen megronthatta hírnevüket.

Az egyiptomi isteneknek hatalma volt a bűnüldözésben az istenek különböző büntetéseket osztottak ki. A bűnözők számára nem csak a földi büntetés volt veszélyes, hanem az elhunytakat az istenek is ítélték, és a nehéz szívűek szörnyű sorsra számíthattak a túlvilágon.

Az ókori Rhinocolura városában élő bűnözőket, akik orrukat amputálták megkülönböztetésül, száműzetésre ítélték. Ezek az emberek lopásért voltak bűnösek, és az orruk amputálása néhány civilizációban elfogadott törvényes büntetés volt.