Miért felejtjük el az álmainkat? A tudósok megválaszolták ezt a régi kérdést, nem is gondolnál a valódi okra

Az emberiséget már a történelem hajnalán is rendkívül izgatta az álomtudománya, miért álmodunk, mit jelentenek az álmaink, de legfőképpen, miért felejtjük el az álmainkat? A tudományos válasz azonban roppant bonyolult, hiszen a kutatók nem férhetnek hozzá közvetlenül az álmainkhoz, az ott látott képekhez, csak az alanyok szubjektív elmondása alapján tudnak dolgozni. 

Az idegtudomány fejlődése azonban ma már lehetővé teszi az agyi aktivitás, az izomtónus és a szemmozgások részletes elemzését, amelyek alapján az ember éberségi állapota osztályozható.

Ennek segítségével a tudósok képesek meghatározni, hogy valaki az alvás melyik szakaszában van: az elalvás kezdetén, a lassú hullámú, felszínes alvásban, a mélyebb fázisban vagy a REM-ben. De ezek az adatok önmagukban nem tudják pontosan megmondani, hogy az alvó éppen álmodik-e (mivel az álmok az alvás minden szakaszában előfordulhatnak), és ha igen, akkor mit?

Egy tanulány fontos összefüggést állapított meg az álomfelidézés és a nagyobb fehérállomány-sűrűség között.

Vannak azonban, akik képesek a tudatos álmodásra, legalábbis bizonyos mértékben.

Ők képesek rá, hogy tudatuknál legyenek az álmodási folyamat közben, a REM alvás szakaszában, amikor az agyi tevékenység közelebb áll az ébredési fázishoz. Még meglepőbb, hogy a tudatos álmodók néha részleges kontrollt is gyakorolhatnak álmuk narratívája felett. Így képesek repülni, embereket megjelenni vagy eltűntetni, megváltoztatni az időjárást vagy állattá változtatni. Vagyis az lehetőségek végtelenek. A tudatos álmodás léte már az ókor óta ismert, de hosszú ideig misztikusnak és tudományos felfedezésre méltatlannak tartották.

Ezek a nézetek megváltoztak a 80-as években, amikor a pszichológus Keith Hearne és a pszichofiziológus Stephen Laberge egy okos kísérletet állított fel. Ezek a kutatók azt akarták bizonyítani, hogy a tudatos álmodók valóban alszanak, amikor rájönnek, hogy álmodnak. Kiindulva abból az észrevételből, hogy a REM alvásra a gyors szemmozgások jellemzők, miközben a szemek be vannak zárva (innen a "Rapid Eye Movement sleep" név), felvetették a következő kérdést: lehetséges-e ezt a tulajdonságot felhasználni arra, hogy kérjük az alvót, küldjön-e egy "telegramot" az álmából a körülötte lévő világnak?

Hearne és Laberge tudatos álmodókat toboroztak, hogy kiderítsék ezt. Elalvás előtt megállapodtak velük a küldendő telegrammon: a résztvevőknek specifikus szemmozgásokat kellett végezniük, például háromszor balra-jobbra nézni, amint rájöttek, hogy álmodnak.

És amikor objektíven REM alvásban voltak, a tudatos álmodók pontosan ezt tették. Az új kommunikációs kód lehetővé tette a kutatók számára, hogy ezután valós időben észleljék az álomstádiumokat. A munka számos kutatási projekt útját nyitotta meg, amelyekben a tudatos álmodók rejtjelezett ügynökként szerepelnek az álomvilágban, küldetéseket teljesítve (például lélegzetvétel visszatartása egy álomban).

Az idegrendszerkutatók szerint az álmaink elsősorban az információfeldolgozásban és a hangulatszabályozásban segítenek. Az egyik általánosan elfogadott koncepció szerint az álmodás erősen érzelmi folyamat, mivel az amygdala – az agy érzelmi központja – nagyon aktív álmodás közben. 

Gabriela Spanic előre megálmodta egykori szerelme tragikus halálát

Olvass tovább...

Olvass tovább...