Veszélyes játékba kezdtek a természet erőivel az amerikaiak, a következmények kiszámíthatatlanok voltak

A háborúk sajnos végigkísérik az emberiség egész történelmét és a jövőben sem nagyon reménykedhetünk abban, hogy ez megváltozna. Amikor két engesztelhetetlen, ellenséges oldal áll szemben egymással, a józanság és az etikus gondolkodásmód sokszor a kukában végzi, átadva helyét a mindenáron győzni akarás elsöprő érzésének. A titkos katonai kísérletek a legjobb példák erre, amelyek néha csak furcsák, máskor kifejezetten megdöbbentőek, és akadnak olyan esetek, amikor minden megfontoltságot sutba vágva magával a természet erőivel próbálnak játszadozni.

A közel 20 évig tartó vietnámi háború borzalmai kitörölhetetlenül beivódtak az emberek tudatába. Mindenki jól ismeri ennek a szörnyű konfliktusnak a részleteit, a napalm, a fogolytáborok brutalitása és a többi, emberiesség elleni barbár támadás nem csak az áldozatok és hozzátartozóik életét változtatták meg örökre, szinte mindenkire hatással voltak valamilyen formában.

Az Amerikai Egyesült Államok mindent bevetett a siker érdekében, de a háború csak nem akart véget érni. A hagyományos fegyveres erők mellett ezért kísérleti módszerekkel is próbálkoztak. Ezek közé tartozik a sokéig hétpecsétes titokként kezelt Popeye hadművelet. A fiatalok és gyermeki lelkű felnőttek által imádott spenótfüggő tengerész történeteivel ellentétben ez egyéltalán nem volt tréfadolog. A természet erőibe igyekeztek belekontárkodni.

Az 1967 és 1972 között futó terv lényege az volt, hogy az időjárás és az esőzések manipulálásával meghosszabbítsák a monszun időszakot, különösen a Ho Si Mihn-ösvény területén. Az USA akkor védelmi minisztere, Robert S. McNamara nem törődött sem a tudományos élet képviselőinek felháborodásával, sem pedig a lehetséges következményekkel.

A katonaság vezetőinek szeme előtt csak a program sikere révén elérhető előnyök lebegtek. Az esőtől felázott utakon sokkal nehezebben tudnak haladni az ellenség utánpótlás szállítmányai, nő a földcsuszamlások esélye, ráadásul sok gázló is eltűnhet a folyókon.

A tervek valóra váltásához a hadsereg 54. Időjárás felderítő csapata három C-130 Hercules és két F-4C Phantom repülőgép segítségével ezüstjodidot és ólomjodidot szórt a felhőkre, hogy elő tudják segíteni a csapadékképződést. A Popeye hadműveletre a Popular Science írása szerint közel 3.6 millió dollárt költöttek el, a siker azonban kétséges volt. Egyes szakértők szerint érezhetően hátráltatta az ellenséget, mások szerint viszont csak kidobott pénz volt, egy nagyon költséges játszadozás a természet erőivel.

A történet igazi pikantériáját az jelenti, hogy a kísérlet titkosításának 1974-es feloldása után 1976-ban éppen az Egyesült Államok kezdeményezte az ENSZ nemzetközi egyezményének aláírását, amely tiltja az időjárás-módosítás katonai célú felhasználását. Kicsit ironikus, vagy lehetséges, hogy úgy gondolkoztak, ha nekik nem sikerült, más már ne is próbálkozzon hasonlóval?