Távirányítós rovarszörnyek menthetnek emberi életeket– észveszejtő találmány, vagy csak elgurult a tudósok gyógyszere

A rovarok megítélése nem éppen a legjobb és komoly kettőség is jellemzi. Az átlagemberek zöme nem igazán rajong ezekért az apró lábacskáikon fürgén rohangászó és a legváratlanabb helyeken is felbukkanó lényekért, a tudomány ellenben valósággal lelkesedik értük. A tudósok régóta tanulmányozzák ezeket a bámulatos lényeket és igyekeznek ihletet meríteni belőlük.

A rovarok varázslatos világa végtelenül gazdag és sokszínű, akadnak szinte láthatatlanul apró, és kisebb emlősöket meghazudtolóan óriási példányok is. Bár a legtöbben irtóznak tőlük, attól azért nem kell félni, hogy a jövőben a klasszikus sci-fi, a Csillagközi invázió gigantikus szörnyetegei fognak megtámadni minket. Ellenben könnyen elképzelhető, hogy egy napon pont a legnagyobb közutálatnak örvendő csótányok fogják sokak életét megmenteni.

Ez a rovar nem csupán nagyon szapora, de valóságos túlélőművész is egyben. Bármit elfogyaszt, akár a saját utódjait is, ha nincs más élelem, kiirtani pedig szinte lehetetlen. Rossz hírét elsősorban annak köszönheti, hogy több komoly fertőző betegséget is terjeszthet, ráadásul sokan allergiások ezekre a nem is annyira apró szörnyetegekre.

A  Popular Science beszámolója szerint a Japánban található Oszakai Egyetem kutatói most egy érdekes kísérlet, nem teljesen önkéntes alanyaivá tették ezeket a rovarokat. Már korábban is úgy gondolták szakértők, hogy a rovarok felépítését lemásoló apró robotokat kellene készítenünk mentési feladatokra, de a mai technológiánk mellett ez még nagyon komoly kihívást jelentene. Ekkor villant fel az égi szikra egyikük agyában: mi lenne, ha megpróbálnák az élő, hús-vér csótányokat az irányításuk alá vonni?

Az ötletet hamar tettek követték és kiderült, hogy a módszer nagyon is működőképes. Apró, stimuláló elektródákat ültettek be a rovarok agyába, illetve perifériás idegrendszerébe, majd egy gépi tanulási programhoz csatlakoztatták őket. A kísérlet eredményeként létrehozott „kiborg csótányok” mozgását képesek voltak befolyásolni az implantátumok révén, például amikor azok megálltak, rá tudták venni őket, hogy haladjanak tovább. A végső cél az, hogy a mozgásuk irányát is befolyásolni tudják, így pedig felhasználhassák őket például egy földrengést követően a romok alatt rekedt emberek felkutatására.

A programot vezető tudósok szerint még hosszú út áll előttük, de nagyon optimisták. Belegondolni is furcsa, hogy egy napon majd mentőkutyák mellett mentőcsótányok is részt fognak venni az emberek felkutatásában. Azért házikedvencként valószínűleg továbbra sem fogunk számolni velük és kicsit ijesztő is a dolog, a Star Trek filmekben a Borgok is hasonló módon kezdték asszimilálni áldozataikat.