A Szabadság-szobor meghökkentő magyar története: nekünk köszönhetik az amerikaiak New York legendás nőalakját

Amióta világ a világ, az emberek mindig is szerettek volna nyomot hagyni maguk után. Az egyik legjobb eszköze ennek már évezredek óta az építészet. A világ számos pontján találni csodálatosan szép, vagy éppen lenyűgözően hatalmas épületeket, melyek egytől egyig az emberi találékonyság és a mérnöki zsenialitás remekbeszabott megjelenítői. Ezek között a kőből és fémből alkotott „hírességek” között is kiemelt helye van a New Yorkban található Szabadság-szobornak.

A nagy almának nevezett hatalmas amerikai metropolisz sokakat nyűgöz le méreteivel, valamint emberi és építészeti sokszínűségével. Ebből a számtalan csodából is szó szerint kiemelkedik a Hudson folyó torkolatánál, a Liberty Islanden található hatalmas, jobbjában fáklyát, baljában pedig kőtáblát tartó koronás nőalak. Nem csak méretei lenyűgözőek, de a története is, ráadásul két nagyon fontos magyar vonatkozása is van.

Az Amerikai Egyedült Államok függetlenségének százéves évfordulója alkalmából Franciaország ajándékozta nekik az acélszerkezetes, rézből készült szobrot. A gigantikus, talapzattal együtt 93 méter magas és 204 tonna súlyú alkotás tervezője Frederic-August Bartholdi, mérnöke pedig Gustave Eiffel volt és teljes neve a Szabadság megvilágosítja a világot, hivatalos átadására pedig 1886. október 28-án került sor.

Egyik érdekessége, hogy a szobor eredetileg 350 darabban érkezett meg New Yorkba, majd 4 hónap alatt nyerte el végleges formáját. Szinte valamennyi részlete komoly, szimbolikus jelentéssel bír. A bal karjában tartott törvénytáblán a függetlenségi nyilatkozat dátuma olvasható (1776. július 4.), míg a jobb kezében tartott fáklya az új élet reményét fejezte ki az Amerikába érkező bevándorlók ezreinek, akik hajóikkal közeledve a vágyott új világhoz, ezt pillantották meg elsőként. Koronájának hét ága a hét kontinenst és a hét tengert jelképezi, a lábainál látható levert bilincs és lánc pedig a zsarnokságból való kitörés szimbóluma.

Nagyon érdekes volt építésének története is. Franciaország vállalta a szobor, az Egyesült Államok pedig a talapzat elkészítését, de a megfelelő anyagi fedezet mindkét országnál hiányzott. Az európai fél esetében különböző illetékeket vetettek ki, rendezvényeket és lottót szerveztek a szükséges pénz összegyűjtésére, az amerikaiak pedig jótékonysági színpadi előadások, kiállítások, aukciók és ökölvívó mérkőzések segítségével próbálták kipótolni a költségvetésüket. Végül ez sem volt elég és amikor kezdett veszélybe kerülni az egész grandiózus terv, akkor lépett színre a magyar származású, Makón született világhírű újságíró zseni, Pulitzer József.

A Pulitzer-díj alapítója a The World című lap vezércikkében támogatta a gyűjtést, és annyira sikeres volt akciója, hogy hamarosan összegyűlt a hiányzó pénz, ráadásul jótékonykodása révén még 50 ezer új előfizetőt is tudott szerezni lapjának. Az ő segítsége nélkül ki tudja, meddig kellett volna még várniuk, hogy végre teljes pompájában tündökölhessen ez a csodálatosan grandiózus szobor.

A másik magyar vonatkozása pedig az 1956-os forradalomhoz kapcsolódik. 1956. november 18-án, vasárnap reggel fél órán keresztül egy hatalmas magyar zászló lobogott a Szabadság-szobron, amelyet magyar emigránsok egy csoportja tűzött ki. Filmbe illően kalandos akciójuk célja az volt, hogy felhívják Amerika és a világ figyelmét a hazánkban zajló eseményekre és próbáljanak támogatást szerezni nemzetünknek kilátástalan küzdelméhez.

Hatalmas médiaszenzációt keltett az esemény, szinte valamennyi komolyabb amerikai lap, televízió és rádió beszámolt róla és a nemzetközi hírügynökségek is kiemelten foglalkoztak vele. Az akciói résztvevői megúszták a letartóztatást és bátorságukkal sokat tettek azért, hogy a világ megtudja, mi történik Magyarországon, nagy kár, hogy az események szomorú menetén ez sem tudott érdemben változtatni.

Az alábbi videókban a szoborral kapcsolatos érdekességeket mutatják be, illetve láthatjuk azt is, hogy milyen a korona belülről.