Előkerült Egyiptom elveszett piramisa, páratlan a felfedezés a maga nemében

A legkorábbi piramisokat közel 4800 éve emelték az ókori Egyiptomban. A masztabáknak nevezett sírépítményekből alakultak ki, lényegében úgy, hogy több ilyet helyeztek egymásra lépcsős alakzatban.

A piramisok hatalmas alkotások, a gízai nagy piramis például 139 méter magas a jelenlegi állapotában, éppen ezért nehéz elképzelni, hogy egy ilyen gigantikus kőgúla elvesszen. Pedig éppen ez történt az alsó-egyiptomi Athribis városa esetében.

A település a Krisztus előtti 1. évezred második felében virágzott, vagyis a Ptolemaioszok Egyiptoma, illetve a római hódítók idején. Fontos vallási és igazgatási központnak számított, ám a századok során mégis elenyészett, ma már kevesen ismerik a nevét.

Az 1800-as évek legelején Bonaparte Napóleon francia tudósai már felmérték Athribis környékét, és ennek során figyeltek fel valami nagyon érdekesre a városközpontban lévő útkereszteződésnél, amelynek ábrázolása egy korabeli térképen maradt fenn.

Egy nem túl nagy piramis volt az, amelyet agyagpalából építhettek, de már 200 esztendeje is csak a hűlt helye volt meg. A tudósok az alapját 20×20 méteresre saccolták, az oldalak dőlésszögét 50 fokosra, míg a gúla magasságát legfeljebb 16 méteresre.

Aztán Athribis hajdani piramisáról bő egy évszázadra újra megfeledkeztek, 1938-ban azonban két brit régész ismét felfedezte és vizsgálat alá vette. Kiderült, hogy feltehetőleg azért semmisült meg az építmény, mert a környékbeliek széthordták a darabjait. Jelentőségét az adta, hogy ez volt a legészakibb piramis Egyiptomban, sőt az egyetlen ilyen ismert alkotás a Nílus-deltában.