Hihetetlen dolgot ír a magyarságról egy ősi török krónika

Az 1970-es években egy különös irat felbukkanása bolygatta meg a magyar tudományos életet. Előkerült ugyanis Törökországból a Tárih-i Üngürüsz (vagyis A magyarok története) című krónika, amelyről akkoriban úgy hírlett, hogy ez lehet az eredeti ősgeszta.

Sokan hittek abban, hogy valóban létezhetett egy olyan szöveg, amely a honfoglalóknál sokkal régebbre tekint vissza a magyar történelemben. Az idők során azonban elveszhetett, csupán töredékei maradtak fenn, és ezekből nőtt ki a középkori, latin nyelvű, magyarországi történetírás.

A hivatalos tudomány ugyan nem rajongott érte, de 1982-ben kis példányszámban idehaza is megjelenhetett a Tárih-i Üngürüsz. A szöveg tisztelői és rajongói úgy vélik, hogy ez a bizonyítéka annak, hogy a mondabeli Hunor népe valóban létezett, mégpedig a Kárpát-medencében, 8–12 ezer évvel ezelőtt.

Később ugyanakkor kiderült, hogy a krónika a 16. században élt Mahmud Terdzsümán alkotása volt, aki I. Szulejmán szultánt akarta elkápráztatni vele. A szerző egy bécsi zsidó családból származó tolmács és diplomata volt, aki az alapul szolgáló szöveget 1543-ban, Székesfehérvár királyi könyvtárának kifosztásakor szerezte meg.

Ezt fordította le tehát oszmán-török nyelvre, de azért jó néhány kiegészítést, változtatást is tett benne. Mégis kideríthető volt az eredetije, ami a legelfogadottabb álláspont szerint Thuróczi János Chronica Hungarorum (A magyarok krónikája) című műve – ez még Mátyás uralkodása alatt, 1488-ban jelent meg nyomtatásban.

A szöveg valóban szép, míves, nehezen elképzelhető tehát, hogy ősi népi énekmondók alkotása. A sokszínűségére jellemző, hogy belekeveri Trója és Nagy Sándor történetét, de még Bécs és Velence alapítását is. A török nyelvű alkotást még Vámbéry Ármin hozta haza Magyarországra Isztambulból 1860-ban, és odaajándékozta ugyan a Magyar Tudományos Akadémiának, de akkor még nem tartották elég fontosnak ahhoz, hogy foglalkozzanak vele.

A legújabb vizsgálatok szerint a Tárih-i Üngürüsz 95 százalékos egyezést mutat a Thuróczy-krónika tényanyagával, tehát valóban nem érdemes abban reménykedni, hogy ez lehet a magyarság évezredek óta lappangó, talán örökre elveszett krónikája.