Lelepleződött a múmiák nagy titka, nem tartósítani akarták őket, eddig döbbenetes módon félreérthettünk mindent

A mumifikálás eljárását az ókori Egyiptom kapcsán ismerik a legtöbben. Pedig nemcsak ott alkalmazták, például már maga az alapul szolgáló „mum” szó is perzsa eredetű, és „viasz” jelentéssel bír.

A modern kor szakemberei mindig is úgy gondolták, hogy a belső szervek eltávolítása, majd a test tartósítása azt a célt szolgálta, hogy a halott lelkének mindig legyen egy olyan menedéke, ahová alkalmanként visszatérhet.

A mumifikálás fejlett egyiptomi technológiája Krisztus előtt 3000 környékén alakult ki, és a közhiedelemmel ellentétben nemcsak a fáraók és családtagjaik esetében alkalmazták, de alacsonyabb rangúaknál, sőt akár állatoknál is.

De mi van akkor, ha egészen mostanáig az egész eljárást félreértettük, és a balzsamozásnak, mumifikálásnak valójában semmi köze a tartósításhoz? Egy közelgő angliai kiállítás kapcsán néhány szakember arra vetemedett, hogy megkérdőjelezze minden ezzel kapcsolatos tudásunkat, és teljesen más irányból közelítsen a témához.

A Manchesteri Egyetem kutatói úgy vélik, hogy a mumifikálás procedúrája során az elhunytat valójában az isteni világ felé próbálták eljuttatni. A viktoriánus kor régészei találták ki és terjesztették el az egész világon, hogy a balzsamozás csupán tartósítás, amikor pedig annak sokkal magasztosabb célja volt.

Az egyiptomiak igazából nem törekedtek a test tökéletes épségének megőrzésére, ezt csak a mai kor embere magyarázza bele a folyamatokba. Az ősi papok csupán azért távolították el a belső szerveket, hogy megszabadítsák az elhunytakat az emberi „mechanikájuktól”, földi „szerkezetüktől”, és lehetőséget biztosítsanak számukra az isteni átalakuláshoz.