Így néztek ki valójában a legrémisztőbb dínók, a filmek hazudtak nekünk

Az biztos, hogy Hollywood előszeretettel túloz el dolgokat és él hatásvadász eszközökkel, ez a szörnyes, őslényes filmeknél határozottan igaz. Szinte még most is előttem van a jelenet, ahogy a legelső, Spielberg-féle Jurassic Park filmben egy dermesztően meglepő mozdulattal lenyomja a kilincset az egyik Velociraptor, és becsattog a konyhába, ahol a két főhősünk bújkál. A legtöbb kortárs dinós filmben a Velociraptorok kb. 2-3 méter magas, pikkelyekkel és pöttyökkel tarkított, felnagyított gyíkokhoz hasonló monstrumok. A szájuk akkora, mint egy ember feje, és igazi vérengző ragadozónak ismerhettük meg őket.

A Velociraptorok kb. 70 millió évvel ezelőtt barangoltak a Földön, a késői kréta korban. Már a 2007-es években felfedeztek olyan leleteket, miszerint a Velociraptorok madárszerű, tollakkal felvértezett előlények voltak. A 2010-es évek második felében ezt a feltételezést egyre több régészeti lelet is alátámasztotta, olyannyira, hogy a Jurassic World második részében ki is tértek arra, hogy a filmben látható lények direkt nem hasonlítanak az eredeti őslényekre, csupán a látogatók merész elképzeléseinek szerettek volna eleget tenni. 

A valóságban a Velociraptorok inkább hasonlítottak egy termetes pulykára. A derekunkig érhettek, sűrű tollazat borította őket, recés fogakkal, éles karmokkal rendelkeztek és falkában vadásztak. Ha engem kérdeztek, ez a kép, ami most a fejemben villant fel, nem kevésbé rémisztő, mint a filmbéli változat. A leletek alapján történő ábrázolást ITT tudod megtekinteni. Érdekesség, hogy a fejformájuk is sokkal keskenyebb, mint ahogy azt a popkultúrális ábrázolásokban megszokhattuk, valóban egy agresszívabb és méretesebb madárra hajaztak. David Attenborough szokott egyébként úgy fogalmazni, hogy nem halt ki a dinoszauruszok összes faja, hanem csupán azok, amelyek nem madarak. A paleontológia mai álláspontja szerint a ma élő madarak dinoszauruszok, a jellemvonásaik és szokásaik megegyeznek a kihalt őslényekével.