Alighanem élő dinoszauruszt találtak egy vasúti alagút építése közben, de a lény gyorsan elpusztult

Ha önhitten azt gondoljuk, hogy már mindent tudunk a földi élővilágról, akkor súlyosan csalódnunk kell, és ezzel folyton szembesít is minket a természet. Léteznek olyan különös dolgok, amelyekre egyszerűen évszázadok-évezredek óta nem találunk magyarázatot.

1856 februárjában például döbbenetes történésről adott hírt egy londoni újság. Az eset Franciaországban történt, mégpedig egy Nancy felé vezető vasúti alagút építése közben. A munkások éppen széttörtek egy hatalmas darab sziklát, amikor abból egy lúd méretű, hosszú csőrű, ugyanakkor éles fogakkal rendelkező szörnyűséges állat ugrott elő. A végtagjait membránok kötötték össze, a teste olajtól ragacsos és csillogó fekete volt.

A szemtanúk szerint ijesztő, rekedt hangon rikoltozott, de gyorsan elpusztult. A maradványait elvitték egy paleontológushoz, aki a lényt a Pterodactylus anasként azonosította, bár tudta, hogy a kacsaszerű őslény legkésőbb 135 millió évvel ezelőtt, a jura időszakban kihalt. Sajnos, a test későbbi sorsáról semmit sem lehet tudni.

Hasonló eset fordult elő 1893 októberében a kanadai Ontario államban, ahol két munkás körfűrésszel dolgozott egy fafeldolgozó üzemben. Éppen egy hatalmas átmérőjű törzsön volt a sor, amikor a fűrész hirtelen egy üregen haladt keresztül. Óriási meglepetésre a különös rejtekhelyről egy varangy ugrott elő.

Hogyan kerülhetett az állat a legalább 200 éves fa törzsébe? Ezt még elképzelni is nehéz, hiszen a törzs teljesen sértetlennek tűnt, nem volt rajta olyan lyuk vagy repedés, ahol a béka bejuthatott volna a belsejébe.

A lakóhelyéül szolgáló üreg szinte tökéletesen gömb alakú volt, a felszíne pedig teljesen sima. Nagyjából a gyökértől 18 méterre helyezkedett el, vagyis a varangy ebben a magasságban töltötte el a magányos évszázadokat. Ő azonban (szemben a libaszerű őshüllővel) lényegében minden probléma nélkül, boldogan ugrándozott el.

Mi lehet a magyarázat a különös és nyugtalanító eseményekre? Bizonyos állatok esetében bevált szokás, hogy mostoha körülmények közt téli álmot alszanak, vagyis lelassul az anyagcseréjük, és a tavasz eljöttével áll vissza ismét a korábbi életritmusuk. De vajon elképzelhető, hogy egy hibernálódás akár évszázadokig tartson? Ez is a természet nagy és egyelőre megfejthetetlen rejtélyei közé tartozik.