Félelmetes: így zajlott a dinoszauruszok utolsó napja

A dinoszauruszok 230 millió éve jelentek meg a Földön, és 165 millió éven keresztül uralták bolygónkat. Nagy dolog ez, ha belegondolunk, hogy az emberi faj története mindössze pár százezer évre nyúlik vissza.

A dinók 65,5 millió évvel ezelőtt egyik napról a másikra haltak ki. Ezt akár szó szerint is lehet venni, hiszen egy minden korábbinál súlyosabb természeti katasztrófa következett be, amely esélyt sem adott nekik a túlélésre.

Szinte csodaszámba megy, hogy a kutatóknak ilyen irdatlan időtávlatból is sikerült rekonstruálniuk, hogyan is zajlott az a bizonyos végzetes nap 65,5 millió évvel ezelőtt, amely egy csapásra megváltoztatta a Föld ökoszisztémáját.

A dinoszauruszok vélhetően egy kisbolygó becsapódása miatt pusztultak ki. Miközben a növényevők békésen legelésztek, a ragadozók pedig a prédájukra lestek, nem is sejtették, hogy az űrből

43 ezer km/h sebességgel közelít feléjük egy veszélyes objektum.

A légkörbe belépő, 10–15 km átmérőjű aszteroida a mexikói Yucatán-félsziget melletti tengerbe csapódott be, ahol illékony és porlékony anyagot vert fel. A detonáció a hirosimai atomrobbanás 10 milliárdszorosának felelt meg.

A bolygót természetesen nem tudta kimozdítani helyzetéből, de elképesztő láncreakciót indított be. A becsapódás 200 km-es körzetében egy szempillantás alatt gőzzé vált és a légkörbe szállt a tengervíz, a szárazföldön pedig

1000 km-es sugarú térségben minden rögtön hamuvá vált.

A Föld más területein eleinte csak a hirtelen fényessé vált égbolt utalt arra, hogy valami különös dolog történt. Gránit, kvarc, gipsz, különféle szulfátok, por és vízgőz került a légkörbe, amely 60 km-es magasságban forró elegyként terült szét.

A hihetetlen hőség nemcsak a növényzetet lobbantotta lángra, de a talajt is felmelegítette. A mindenfelé kialakuló futótüzeket a hurrikán erősségűvé vált szelek táplálták és űzték tovább. Miután a tüzek kialudtak, a napfény útját elzáró portömeg miatt koromsötétség borult a Földre.

A dinók éhezni kezdtek, a helyzetet pedig tovább súlyosbította a beköszöntő nukleáris tél. A becsapódás utáni negyedik napra szinte minden élelem elfogyott a Földön. A tizedik nap környékére az őshüllők nagy része elhullott.

Az aszteroida 100 km átmérőjű és 30 km mély szuperkrátert vájt a földbe, amely a Chicxulub nevet kapta a kutatóktól. Középpontját több száz méterrel a tengerfenék alatt találták meg. A felvert törmelék egy része az egész bolygót megkerülte.

A földi élet persze nem halt ki teljesen, a halak jó része, illetve a krokodilok simán átvészelték a kataklizmát a víz alatt, akárcsak a kisebb szárazföldi állatok. Köztük az az emlős, amelyből évmilliókkal később kifejlődött az ember.