Döbbenetes felfedezés: Szent László királyunk a legendás Artúr király oldalán harcolhatott?

Nem sokkal azután, hogy a római légiók kivonultak Britanniából, megszületett a legendás Artúr király. Ha valóban élt, akkor az 5-6. század fordulója környékén uralkodhatott, számtalan hősies tettet végrehajtva.

Természetesen nem egyedül, hanem társaival együtt, és Artúr híres Kerekasztala is a legendássá vált lovagi kör tagjainak egyenrangúságát szimbolizálta. Közéjük tartozott a rejtélyes Sir Lancelot (vagyis Lancelot du Lac) is, akinek alakja alighanem francia hatásként kerülhetett be a történetfolyamba.

Kevesen tudják, hogy Lancelot figurája a magyar történelemmel is kapcsolatba hozható. A 12. század utolsó negyedében uralkodó III. Béla idején ugyanis felerősödtek a magyar-francia kapcsolatok, amelynek keretében a mi honfitársaink közül is rengetegen kötöttek ki nyugaton.

Bizonyos feltevések szerint a franciaországi magyarok áldásos tevékenységének köszönhetően született meg Sir Lancelot figurája, mégpedig egy korábbi lovagkirályunk, Szent László után mintázva – a nevek hasonlósága mindenesetre nagyon feltűnő.

Bár az Artúr-mondakör igen régen, szinte a középkor nyitányán született, Lancelot alakja csak a 12. századi francia regényíró, Chrétien de Troyes munkáiban tűnt fel először. Egyfajta „hozzáköltésről” van tehát szó, amely során új főszereplője született a régi kelta mondának.

„A Magyarországon használatos László vagy Ladislaus név könnyen torzulhatott az újlatin nyelvterületen Lancelotra. Ilyen változásra konkrét példákat is ismerünk, hiszen a 15. század közepén uralkodó magyar király, V. Utószülött László neve rendszeresen Lancelot formában jelenik meg a kortárs francia és olasz szövegekben, így a francia költő, Francois Villon műveiben is”

– mutatott rá egy fontos tényre a Múlt-kor cikke. Szintén érdekes egybeesés, hogy Lancelot egy alkalommal nyomába eredt az Artúr feleségét, Ginevrát elrabló gonosztevőnek, és egy hosszú párbaj végén le is győzte azt. Ugyanez játszódott le a kerlési csatában, ahol Szent László egy leányrabló kunnal végzett hasonló módon.

III. Béla azért igyekezhetett nagy elődje hírnevét fényezni, mert a saját hatalma kezdetben ingatag lábakon állt. Bizáncból hazatérve nem volt hajlandó megkoronázni őt az esztergomi érsek, ezért a fiatal király nem a törvényességre, hanem az uralkodói alkalmasságra hivatkozva foglalta el a trónt.

Ő kezdeményezte László szentté avatását (ami 1192-ben meg is történt), és nagyjából III. Béla alatt jegyezték le a Szent László-legenda ma ismert formáját is, ami szintén a két uralkodó egy évszázadon átívelő, szoros kapcsolatára utal.