Újabb királyunk maradványait azonosították, de van bennük egy megdöbbentő furcsaság

A 11. században uralkodó I. (Szent) László király nevéhez számtalan csoda és legenda fűződik. Ha úgy vesszük, már az is meghökkentő és hihetetlen, hogy egy évezred elteltével is azonosítani lehetett a maradványait, márpedig a közelmúltban éppen ezt jelentették be a Szegedi Tudományegyetem kutatói.

Az intézmény szakembereinek a Székesfehérvári Középkori Romkertben talált csontleletek elemzése révén azt is sikerült bizonyítani, hogy a székesfehérvári osszáriumban (csonttárban) Árpád-házi királyok földi maradványai találhatók – áll az MTI összefoglalójában.

Az azonosítás nem kis teljesítmény, ugyanis több mint 900 ember csontmaradványai voltak összekeveredve. Az eredmények hozzájárultak ahhoz is, hogy a Szent Lászlónak tulajdonított csontok mibenlétét tisztázzák, amelyek a Győri Egyházmegye által őrzött hermából származnak.

Ez egy csodálatos fej-ereklyetartót jelent, amely aranyozott, domborított ezüstlemezből készült. Az uralkodó koponyájának egy részét tartalmazza, és meglehetősen kalandos sors jutott számára.

Lászlót egy évszázaddal a halála után, 1192-ben avatták szentté, és akkor nyitották fel a váradi székesegyházban lévő sírját, hogy kivegyék belőle a koponyát és a karcsontokat, mert vallásos tisztelet tárgyává kívánták tenni azokat.

Az eredeti herma 1406-ban egy tűzvész során elpusztult, a ma látható változat valamikor 1406 és 1443 között készülhetett, és néhányan a híres Kolozsvári testvérek idősebbikének, Mártonnak tulajdonítják. A csontokat a lángok csodával határos módon megkímélték.

A közelmúltban elvégzett antropológiai vizsgálat megerősítette, hogy a maradványok valóban Szent Lászlóhoz tartoznak, és az uralkodó a halálakor lényegében teljesen egészséges volt, bár tudomásunk szerint a csehek elleni hadjárat idején egy betegség vitte el.

A korábbi archeogenetikai vizsgálatok pedig azt mutatták ki, hogy Árpád magyarjai a honfoglalás után keveredtek a Kárpát-medencében élő avar népességgel. Az ő genetikai örökségüket is hordozzuk tehát, de Szent László maradványai ezen felül is tartogattak érdekességeket.

„A legnagyobb felbontású elemzések azt mutatták, hogy Szent László genomjának keleti összetevője megegyezik a kutatócsoport által nemrég azonosított, a honfoglaló elitre jellemző komponenssel, amely körülbelül 15 százalékát teszi ki a lovagkirály genomjának… Szent László királyunk a genomösszetétele által még jobban kötődött a honfoglaló magyarsághoz, és kevesebb európai gént hordozott, mint a későbbi évszázadok királyai, akik a dinasztikus házasságok révén egyre összetettebb genetikai örökséget hordoztak magukban”

– mutatott rá Neparáczki Endre archeogenetikus a demokrata.hu oldalon megjelent interjúban arra, hogy neves királyunk több keleti vonással rendelkezett, mint azt ma a legtöbb laikus érdeklődő elképzeli.