Szenzációs felfedezés: megtalálták az egyik Árpád-házi magyar király feltételezett sírhelyét

Az 1205 és 1235 között uralkodó II. András az egyik legjelentősebb Árpád-házi királyunk volt, aki az 1222-es Aranybulla kiadásával olyan modern törvényeket alkotott, amelyek jó része egészen 1848-ig hatályban maradt.

Mindössze néhány évvel a halála után Magyarországot a mongolok pusztító hadjárata sújtotta, a tatárjárás pedig egyebek mellett azzal járt, hogy András és felesége, Courtenay Jolánta sírja is odaveszett. A Temesvári Bánáti Múzeum és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete közös projektje ennek felkutatására is irányul.

A feltételezett nyughely, a teljesen eltemetett egresi (erdélyi, Temes megyei) ciszterci monostortemplom romjait a 2013-ban végzett geofizikai felméréssel sikerült azonosítani. Három évvel később kezdődtek a régészeti feltárások, amelyek természetesen idén nyáron is folytatódnak.

Elképesztő római aranykincsre bukkantak a Balatonnál, az egész világon egyedülálló

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Már vannak kisebb, de biztató eredmények, például a középkori sírokból több érme és egy díszes gyűrű is előkerült. A Mandinernek adott interjút a kutatást végző régészek egyike, Major Balázs, aki szerint rendkívül nagy az esélye annak, hogy megtalálják a nyolc évszázada elhunyt magyar király sírját:

„Középkori krónikáink többsége szerint az 1235-ben elhunyt II. Andrást a saját, egresi monostorában helyezték örök nyugalomra… Van olyan forrás, amely szerint a váradi székesegyházban temették el a királyt, de erről pont a 14. századi Váradi kódex nem tud – e kódex szerint a királyt Egresen temették el. Említik még a szintén cisztercita pilisi apátságot, akik pert indítottak azért, hogy András teste hozzájuk kerüljön Váradról, első felesége, Gertrudis mellé. Nem kizárt, hogy II. Andrást először tényleg Váradon temették el – ott hunyt el ugyanis –, majd az általa egyértelműen preferált Egresre vitték át.”

A tatárjárás idején, az 1240-es évek legelején az erődített épületegyüttes a környékbeliek menedékhelyéül szolgált, ám a támadók elfoglalták. A régészek egy tömegsírt is találtak a déli hajóba beásva, valószínűleg több tucat halott maradványaival.

A gödröt alighanem a visszatérő túlélők áshatták, ám az erősen oszló halottakról már nem szedték össze az értékeket. Így kerülhetett most elő egy értékes gyűrű is egy emberi ujjdarabkával, illetve a koporsó fájának maradványaival.

Az ásatás célja elsősorban nem András maradványainak megtalálása, hanem a monostor alaprajzának, illetve az egykori királyi temetkezés kérdésének megnyugtató tisztázása. Bár a feltételezett királyi sírhelyek már a tatárjáráskor elpusztulhattak, mindez nem jelenti azt, hogy a hozzájuk tartozó csontokból teljesen esélytelen lenne bármit is megtalálni.