Az oroszok fent hagytak egy űrhajóst az űrben

Zűrös időket él mostanában Oroszország, de nem különben volt zavaros a helyzet 1991-ben sem, amikor a Szovjetunió – némileg váratlanul – egyik pillanatról a másikra összeomlott, és jelentősen átalakult az általa addig „felügyelt” kelet-európai blokk is.

Ezekben a történelmi időkben szolgált a leningrádi születésű Szergej Krikaljov kozmonautaként (vagyis űrhajósként), élete nagy álmát teljesítve. Amiből aztán gyorsan rémálom lett, hiszen az óriási világfelfordulás közepette senkinek sem az volt az elsődleges célja, hogy őt visszahozza a Földre.

Krikaljovról nem feledkeztek meg, csupán egyszerűen nem tartották életbevágónak, hogy mihamarabb visszatérjen a széthulló félben lévő hazájába. Így fordulhatott elő, hogy karrierje során a ma már 63 esztendős férfi világrekordnak számító 803 napot, 9 órát és 39 percet töltött a világűrben, vagyis bőven több mint 2 évet.

1991-ben az akkor a harmincas éveiben járó űrhajós éppen a Mir űrállomáson tartózkodott, amikor összedőlt alatta a Szovjetunió. Emiatt 311 napot kellett egyvégtében az űrben töltenie, vagyis kétszer olyan hosszú időt, mint amilyenre a küldetést eredetileg tervezték.

Krikaljov lényegében az utolsó szovjet állampolgárrá vált, ám ez a tény akkor aligha vigasztalta. 350 kilométerre volt a Földtől az ideiglenes állomáshelye, és ez semmilyen körülmények közt nem megnyugtató.

„Teljes meglepetésként ért, nem értettem, hogy történhetett mindez”

– vallotta be később az űrhajós. Aztán kiderült, hogy abban a pillanatban nem áll rendelkezésre a visszahozásához szükséges pénz, így kénytelen lesz a világűrben rostokolni. Így teltek el a hónapok, ráadásul a földi irányítók azt sem hallgatták el, hogy a hosszúra nyúló kaland aligha tesz jót a férfi egészségének, az izomsorvadás, sugárfertőzés és rák kockázata a sokszorosára ugrott.

Elvileg a Raduga nevű menekülőkapszulában elhagyhatta volna a Mirt, ám ez egyben az űrállomás végét is jelentette volna, amely személyzet nélkül biztosan megsemmisült volna. Krikaljov tehát lelkiismeretesen várt, és végül 1992 márciusának végén hazatérhetett, miután Németország 24 millió dollárt fizetett a maga űrhajósa feljuttatásáért.